Egyedi, csak Bokodra jellemző népviselet nem alakult ki az évszázadok folyamán. Megfigyelhető azonban, hogy a 18. század elejétől – az újratelepítés idejétől – jórészt a tót (szlovák eredetű) népesség öltözete dominált. A betelepített emberek legnagyobb részét evangélikus vallásúak tették ki, akik a Felvidékről, főleg Nyitra vármegyéből érkeztek. A kisebb számban betelepült reformátusok és katolikusok, akik az ország nyugati részéből érkeztek, szintén hozták magukkal az ottani szokásokat, így a viseletet. A szomszédos sváb községek – Pusztavám és Mór – lakóinak viselete is hatott a lakosság, főleg a lányok és az asszonyok öltözetére. Ez különösen a fejkendő használatára vonatkozóan volt jellemző. A divat változását a falusi lakosság csak lassan követte. A fiatalok ruházatának színe világosabb, az idősebbeké sötétebb volt. Nem volt kirívó, feltűnő a színösszeállítás. A női alsóruha, amit az ingblúz – bokodiasan ümög – alatt viseltek, a pintő volt. A ráncos felsőszoknya alatt több alsószoknya fért el. A ráncos szoknya fölé egyszél kötény volt kötve. A vasárnapi és ünnepi ruházatok már gyári készítésű anyagokból készültek. A módosabb családok nő tagjai és a falusi értelmiség viseletét igyekezett követni és másolni a település szegényebb népe. A környező városokba és Budapestre sok fiatal lány szegődött el szolgálni úri házakhoz. Visszatérve szülőfalujukba ők is hozták az új divatot. A gyászoló asszonyok nemcsak a gyászév letelte után, hanem életük végéig hordták a fekete színű ruházatot.

A bokodi férfiak viseletének jellegzetes darabja a kötény, amely lehet melles kötény vagy félkötény. Színe általában kék. Hétköznap szinte minden mezőgazdasági tevékenységhez hordták ezt a ruhadarabot. A ma 80 éven felüli bokodiak még látták nagyapáikat fehér vászoningben és kikeményített, mángorolt hosszú szárú vászongatyában. Ehhez is kék színű félkötény tartozott. Ezt az öltözetet még a vasárnap délutáni templomi alkalomra is felvették. A férfiak által hordott kötényféleségek a nyugat-dunántúli megyék lakosságára jellemzőek. A ruházat anyaga évszázadokig a saját termesztésű kender (Cannabis sativa subsp. sativa) volt, amelyet saját kezűleg dolgoztak fel. Nem véletlen, hogy a bokodi határban Kenderföld nevű dűlő is található.

Szerző: Szűcs János