Dobroszláv Lajos (1902 - 1986) - híres magyar festő, grafikus

Két városhoz is kötődött Dobroszláv Lajos

A Temes megyéből származó Dobroszláv Lajos 1926-tól dolgozott Felsőgallán. Felmenői között voltak bányamesterek, ismerős volt számára az ipari táj, a magasban csörgő csillék látványa, a bányászgyerekek, a munkások, akiket olajfestményeken ábrázolt. Tatára 1942-ben került, ahol gimnáziumi tanár volt, de vallásossága miatt az akkor államosított iskolából az utcára került. A Munkácsy-díjas művész akkor, 1951-ben lett az tatai múzeum első igazgatója, és neki kellett begyűjteni a megmaradt kastélyvagyont. Azt azonban nehezen viselte, hogy mennyit loptak az értékes kincsekből és 1953-ban kérte a nyugdíjazását. Rendszeresen visszajárt Tatabányára, rengeteg bányász témájú olajképet festett, grafikákat rajzolt. De emiatt is támadták, mert a szocreál szellemében úgy kellett volna bemutatni a bányászokat, hogy művelődnek, megvitatják a Szabad Nép cikkét a társaikkal, legyen bennük erő és főleg, hogy mosolyogjanak. Ez már nem az ő világa lett volna, és többé nem festett ilyen képeket, pedig jelentős alkotások fűződnek a nevéhez. Ezután akvarellfestészetből élt, a tatai kertek, vizek világához ez illett a legjobban.