(Vértessomló, 1885. augusztus 9. – Kolozsvár, 1962. december 2.)

történész, piarista szerzetes

Tanulmányait Tatán, a piarista gimnáziumban kezdte, majd Vácott folytatta, végül Kolozsváron végezte el a teológiát és az egyetemet. A kolozsvári római katolikus gimnáziumban lett tanár, majd a Mária Terézia Fiúnevelő Intézet aligazgatójává nevezték ki. Volt szemináriumi igazgató, a piarista rend főnöke, a Ferenc József Tudományegyetem Erdély és Kelet-Európa Története Tanszékén rendes tanár. Az Magyar Tudományos Akadémia tagja. Amikor 1949-ben a piarista rendet megszüntették, a Szent Mihály-templom plébániáján kapott szállást. Sírja a Házsongárdi temetőben található. Történelmi, levéltári kutatásai az erdélyi történelemre, illetve az erdélyi katolicizmus történetére irányultak. Kevésbé ismertek szépirodalmi munkái, a Keserű serbet című történelmi regénye (1930), illetve a szintén történelmi tárgyú Nagyságos fejedelmek idejében (1937) című elbeszéléskötete (https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%ADr%C3%B3_Vencel).

Szerzők: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente