(Hidasnémeti, 1880. december 19. – Székesfehérvár, 1959. április 16.)

botanikus, mohakutató, alpinista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

Kolozsváron járt egyetemre, tanársegédként, magántanárként és rendes tanárként dolgozott. Az első világháború után Szegeden új tanszéket és botanikus kertet szervezett. 1940-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt 1949-ig, de akkor számos tudóstársához hasonlóan, tagságától megfosztották. Élete utolsó szakaszát a Mátrában, Gyulán, végül Csákváron töltötte. Tanszékein a virágtalan növényeket kutató munkaközösséget szervezett. Nemzetközileg elismert briológus volt, azaz a mohák (Bryophyta) környezettanával, egyes mohafajok és nemzetségek monografikus vizsgálatával, a Tátra és Erdély mohaflórájával, valamint a mohák fejlődési rendellenességeivel foglalkozott. Több száz cikket publikált hazai és külföldi tudományos folyóiratokban. Nevét számos növény viseli. Több virágos taxont, valamint alganemzetséget neveztek el róla. Sírja, amelyen igazi természettudományi szimbólumként egy bányászcsákány és azon ülő sas látható, a csákvári református temetőben található (https://hu.wikipedia.org/wiki/Gy%C5%91rffy_Istv%C3%A1n_(botanikus).

Szerzők: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente