(Felsőgalla, 1934. január 6. – Tata, 1981. augusztus 8.)

Állami Díjas paleontológus, a tatai Eötvös József Gimnázium tanára, a paleontológiai munkaközösség alapítója

A Tatabányához tartozó Felsőgallán született. Az általános iskolát és a gimnáziumot is itt végezte, majd az ELTE biológia–kémia szakán szerzett tanári diplomát. 1957-től 1980-ig a tatai Eötvös József Gimnázium tanára volt. A természet iránt érzett szeretete és elkötelezettsége már a gimnáziumban megmutatkozott, a visszaemlékezések szerint már középiskolás éveiben mintegy 1000 faj szerepelt növénygyűjteményében, lepkegyűjteménye pedig 600 faj 10 000 egyedét tartalmazta. 1957-ben ismerkedett meg val és végigdolgozta vele a vértesszőlősi előember lelőhelyének feltárását. Hatalmas mennyiségű anyagot gyűjtött össze a tatai múzeum számára. Gyűjtőmunkája eredményeként az akkori Komárom megye lett az ország legjobban feltárt területe az archeobotanikai és a pleisztocén leletek vonatkozásában. Archeobotanikai munkája mellett 1969-től régészeti növényleleteinek (főként magok és termések) feldolgozásán munkálkodott. Komárom megyében elsőként ismertette meg a régészeket az archeobotanikai tudományág hasznosságával, fontosságával. Ő alapította a tatai Herman Ottó Kört, amelynek még fővárosi fiatalok is tagjai voltak. A statisztika szerint 1980-ban a körnek csaknem 1000 tagja volt. E sajátos szervezetben mindenki megkötöttség nélkül foglalkozhatott a természet kutatásának, védelmének bármely ágával. Abban az időben a Herman Ottó Kör gondozásában hat kötet jelent meg összesen 350 dolgozattal, s a mai természettudományos, természetvédelmi közélet szereplőinek számos tagja a Herman Ottó Kör tagjaként kezdte pályafutását, úgymond „Skofi köpenyéből bújt elő”. Egy vértesi kirándulás közben, darázscsípés következtében halt meg (https://hu.wikipedia.org/wiki/Skoflek_Istv%C3%A1n).

Szerzők: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente