(Maklár, 1916. szeptember 13. – Zirc, 1998. június 29.)

ciszterci tanár, kutató

Szabó László Vilmos természettudós Makláron, egy vízimalomban született, s e környezet határozta meg egész gyermekkorát és érdeklődési körét is. A malom zúgója fölött egy alkalommal meglesett egy „repülő drágakövet”, egy jégmadarat (Alcedo atthis), s a látvány egy életre elkötelezte a madárvilággal, a természet szépségeivel. Gimnáziumi évei alatt az egri Ciszterci Gimnázium tanára, Varga Bennó volt rá nagy hatással, ekkor választotta ciszterci hivatást is. A budai Szent Imre Gimnáziumban érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett biológia–földrajz szakos középiskolai tanári diplomát, s ekkor a szerzetes tanári hivatást választotta. A bajai III. Béla Ciszterci Gimnáziumban volt tanár, majd a ciszter rend „szétszórattatása után” került térségünkbe, először 1951–1959 között Velencén, majd 1959–1970 között Csákváron volt általános iskolai tanár. Mértéktartó, túlzásoktól, egyoldalúságoktól mentes tanítása, amelyet személyes példaadásával is hitelesített, nem maradt nyomtalan. A gyermekek egész személyiségét formálta, gazdagította, a ciszterci „ardere et lucere” gondolatával. Megismertette őket a természet csodáival, megszerettette velük az állatok, a növények, az egész Természet világát. A velencei évek alatt kezdett el igazán madarakkal foglalkozni, és itt ismerkedett meg az egyik híres ornitológussal és oológussal, Máté Lászlóval. A Vértes lábához, Csákvárra 1959 őszén iskolai áthelyezéssel került, úgymond „büntetésből”, mert hitéletét gyakorolva templomba járt. A Vértes és a Zámolyi-medence szinte teljes természettudományos feltárása a nevéhez fűződik. Ebben az időben már kutatói megbízás alapján, a Természetvédelmi Hivatal munkatársaként a Hortobágyi Nemzeti Park létrehozásán is munkálkodott. A Vértesi Tájvédelmi Körzet 1976-ban történt megalakítását is nagy részben az ő tudományos feltáró munkája alapozta meg.

Tudományos munkásságának több rendkívül nehezen megfigyelhető madár fészkelésének felfedezése és költésbiológiájának tudományos ismertetése is eredménye. Nevéhez fűződik a madártársulások tudományos igényű feltárása a növénytársulások törvényszerűségei alapján, illetve az ezekből levonható természetvédelmi intézkedések leírása, tehát egy komplexebb, ökológiai alapú szemléletmód megteremtése. 1970–1983 között a Hortobágyi Nemzeti Park tudományos munkatársa volt, 1983–1984 között pedig a Bükki Nemzeti Parkban folytatta tudományos munkáját. Nyugdíjasként Egerben élt, majd a Ciszterci Rend újrakezdésekor, 1990 januárjától Zircre költözött, ahol élete végéig lakott. Ekkor még mindennaposak voltak bakonyi és vértesi kirándulásai, de időtartamuk már egyre rövidült. 1996-ban súlyos betegségből felépülve, tanítványai és munkatársai körében ünnepelhette 80. születésnapját Csákváron. Sírja a zirci temetőben van. Születésének 100. évfordulóján tanítványai és pályatársai egy szobrot avattak a Vértes természettudományos központjában, a csákvári Geszner-házban.

Szerző: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente