„Tősgyökeres vértessomlóiként mindig is érdekelt a település és német kisebbségünk története. Orosz német szakon végeztem Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, jártam néprajzi speciális ismereteket oktató kollégiumba, valamint dr. Manherz Károly és Boross Marietta néni vezetésével néprajzi táborokba.
    Szakdolgozatom írásakor (A téli ünnepkör népszokásai szülőfalumban, Vértessomlón) sok időt töltöttem a Széchényi Könyvtárban, az Országos Levéltárban, rengeteg anyagot gyűjtöttem.
    2009-ben ünnepeltük Vértessomlón a németek betelepítésének 275. évfordulóját. Az ősök iránt érzett tisztelet és megbecsülés vezérelt, mikor elvállaltam a szülőfalumról kiadott könyv megírását.
    A könyv nagyrészt helyi forrásokra építkező gyűjtéssel, és a máig élő, illetve adatközlőktől hallott szokások hagyományok megörökítésével készült. Szerencsémre sok lelkes szakember támogatott, úgy írásaival, mint hosszú évek során megalapozott ismereteivel. Értük, önmagunkért, de gyermekeinkért és unokáinkért is ápolnunk kell népszokásainkat, dalainkat, táncainkat és anyanyelvünket.
    Úgy gondolom, csak az tudja, honnan származnak gyökerei, aki igyekszik megismerni a múltját és tájékozódik a jelenről. A múlt elfogadása segít megismerni a mát és ad erőt a jövő kihívásaihoz. Mai rohanó világunkban fontos, hogy érzelmileg kötődjünk hazánkhoz, szűkebb pátriárkánkhoz.
    A nagy vértessomlói család nevelt, hisz innen indultam, itt értek a legfontosabb impulzusok, melyek oly meghatározóak az ember életében. Megtanítottak szeretni, becsülni enyéimet, s arra is, hogy a vállalt feladatot legjobb tudásom szerint lássam el. Boldog vagyok, hogy megadatott nekem, tehettem valamit az asztalra. Ismereteim továbbadásával is igyekszem gazdagítani e közösséget.”