(Mór, 1929. április 22. – )

helytörténész

Elemi és polgári iskoláit helyben, a kereskedelmi középiskolát pedig Székesfehérváron végezte el. Iskolái befejeztével az Oroszlányi Szénbányák Vállalatnál helyezkedett el pénztárosként, s különböző beosztásokban, de nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott. A rendszerváltást követően élénk társadalmi életet élt s több egyesületben is részt vállalt. Alapító tagja volt a Móri Németek Egyesületének is. Az egyesület tevékenysége során merült fel a helyismeret, a szülőföld és annak hagyományainak, ismereteinek oktatása, továbbadása. Tekintettel arra, hogy ilyen ismereteket tartalmazó kiadvány, könyv nem létezett, elhatározta, hogy „összeüt egy kis füzetet”, összefoglalja lakóhelyének történetét hagyományait. Édesapja Móron volt szabómester, s fia úgymond a „kundschaftoktól” rengeteg történetet hallott, jegyzett meg. Elmesélése szerint a háború három hónapja alatt egy visszautasíthatatlan ajánlatot kapott egy géppisztolyos orosz katonától egy kis „málenkíj robotra”, a Lamberg-uradalom levéltárának megsemmisítésére. Ennek során nagyon sok dokumentumot tudott megmenteni a pusztulástól, melyek között a későbbi könyvhöz is sok adatra lelt. A négy év alatt elkészült A móri németség története és élete című könyvnek a sok lejegyzett történet, levéltári és helyi gyűjtésű adat képezte az alapját.

„Utolsó sváb mohikán”-ként – ahogy saját magáról beszél – a tárgyak, az adatok, a történetek és a népszokások gyűjtése mellett a ma már csak nyomokban fellelhető sváb nyelv töredékeit is igyekszik összegyűjteni, megörökíteni.

Szerző: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente