(Perjámos, 1893. január 6. – Róma, 1932. május 21.)

pilóta, repülőoktató.

Az erdélyi Perjámoson született, sváb család gyermekeként. Tizenhat évesen, 1909-ben Szegedre került cseregyerekként egy asztalosmester, családjához, ahol megtanult magyarul. ék szerint csöndes, szorgalmas fiú volt, jól tanult, már akkor nagy ambícióval végezte dolgait, és erős akarattal küzdött kitűzött céljaiért. Anyagi körülményei olyan rosszak voltak, hogy még a karácsonyi hazautazás költségeit sem tudták szülei előteremteni, holott ilyenkor minden cserediák hazautazott. Már ekkor pilótának készült, és álmát meg is valósította. Az első világháborúban mint tábori pilóta teljesített szolgálatot, több kitüntetést is kapott. A háború után pilótaként dolgozott a Magyar Aero Expressnél, később pedig a német Junkers műveknél. Az Amerika és Magyarország között tervezett óceánrepülés szervezőbizottsága 1930-ban vezetőpilótának kérte fel, mivel az ország talán legképzettebb, legnagyobb tapasztalattal rendelkező repülőgép-vezetője volt. Navigátora , az óceánrepülés egyik fő szorgalmazója, akivel együtt szervezték meg és készítették elő a nagy utat. Hosszú és viszontagságos előkészületek után Justice for Hungary (Igazságot Magyarországnak) elnevezésű gépükkel, rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok között, 1931. július 15–16-án 25 óra 40 perc alatt repültek Harbour Grace-ből az Atlanti-óceánon át leszállás nélkül Bodmérig, ahol üzemanyaghiány miatt kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk. Ők voltak az első óceánrepülők, akik ilyen mélyen berepültek az európai kontinens területére, és az ő emléküknek tiszteleg a falu határában elhelyezett márványtábla.

Szerzők: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente