( Sárkeresztes, 1855. november 15. – Budapest, 1928. március 12. )

újságíró, író

Bársony János és Fásy Lujza gyermekeként született Sárkeresztesen, majd testvéreivel együtt gyerekkorát Nagykárolyban töltötte. Elemi és középiskolai tanulmányait is ott végezte, utána pedig Budapesten és Pozsonyban jogot tanult. Újságíróként kezdte meg írói pályafutását, de leginkább novellákat írt. Hitvallása így szól: „A természet költője nem mesemondó. Hitet kell tennie arról, hogy igazat ír. Egyetlen sort se írtam le a természetről, amelynek az igazságáról meg ne győződtem volna.” Első könyve Százszorszépek címmel jelent meg, de igazán sikeressé vadásztörténeteivel vált. 1910-ig 35 kötetnyi elbeszélést, rajzot, regényt és főképpen természetleírást és vadászrajzot írt. Hangulatos tárcái, elbeszélései és regényei ritka természetismeretről tanúskodnak, színes stílusuk révén a közönségnél nagy kedveltséget szereztek neki.

Szerzők: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente