(Budapest, 1923. április 4. – 2014. szeptember)

festő- és szobrászművész

Ifjú korában orvosi műszerészként dolgozott, majd a Gallé-iskolában rajzolt és ott korrektúrázott is. Felsőfokú tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán folytatta, ahol Bernáth Aurél tanítványaként végzett a festő szakon, a szobrászmesterséget Ferenczy Bénitől, a mozaikmesterséget Fónyi Gézától tanulta. Feleségével, Csókos Varga Györgyi képzőművésszel együtt az 1950-es évek elején Csákváron tanítottak, majd innen 1954-ben Etyekre költöztek át, ott nevelték fel nyolc gyermeküket. 1970-től kizárólag már csak szobrászattal foglalkozott, főleg márványból, bronzból, betonból, poliészterből készültek alkotásai, de kedvenc anyaga a fa volt. Kisplasztikáit múzeumokban, közintézményekben őrzik, mozaikjai, köztéri alkotásai közösségi tereinket díszítik. Egyéni különlegességei az organikus faszobrok. Temetése 2014. szeptember 19-én volt Etyeken (https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%A1kv%C3%A1ri_Nagy_Lajos).

Szerzők: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente