(Zámoly, 1930. február 3. – Üröm, 2016. szeptember 11.)

kétszeres Kossuth-díjas, Herder-díjas, „a nemzet" rebellise”-ként és „homo politikus”-ként is aposztrofált költő, esszéíró és közéleti személyiség, Zámoly díszpolgára

Református parasztcsaládban született. Középiskolai tanulmányait a Pápai Református Kollégiumban kezdte, majd az ELTE Orosz Intézetében tanult tovább, de betegsége miatt tanulmányait félbehagyta. Később különböző újságoknál és folyóiratoknál dolgozott, így 1953–1954-ben az Irodalmi Újság munkatársa, 1955-től 1956-ig az Új Hang versrovat-szerkesztője. 1956 után egy ideig nem talált munkát, majd az 1960-as évek elején a Budapesti Műszaki Egyetem újságjának szerkesztői munkatársa, 1968-tól 1988-ig a Mafilm dramaturgja. A hatalom hamar észrevette, hogy Csoóri nem tartozik a feltétlen hívei közé. Írásaiban kritizálta a diktatúra személyiség- és társadalomromboló hatását, különös tekintettel a vidéki emberek sorsára. Gyakran volt megfigyelés és szilencium alatt, néha évekig, ezért nem kaphatott komolyabb elismerést, díjakat. Barátjának tartotta Jancsó Miklóst, Orbán Ottót, Konrád Györgyöt és Kósa Ferencet is. A rendszerváltás után egy antiszemitának minősített cikke miatt több írótársa szembefordult vele, a Magyar Írószövetség pedig nyilvánosan elhatárolódott tőle. Írói munkássága mellett kiemelkedő volt politikai pályafutása is, hiszen 1987-ben egyike volt a Magyar Demokrata Fórum alapítóinak, majd 1993-ig a mozgalom, később a párt elnökségi tagja. Csoóri Sándor nemzedékének egyik legsokoldalúbb alkotója: líra, irodalmi szociográfia, esszé, széppróza, filmforgatókönyv a legfontosabb műfajai, de jelentős politikai szerepet is vállalt. Petőfi és a publicisztikus közéleti líra bűvöletében indult, a Rákosi-kort ostorozva, majd Juhász Ferencék látomásos-szimbolikus-mítoszi jellegű költői forradalmától megérintve saját, tárgyiasan látomásos hangot alakított ki. Az 1970-es évekre alakult ki költészetének jellegzetes karaktere, melynek legfőbb ismérvei a képekből áradó metafizikai sugárzás, a váratlan és meglepő asszociációk sora, a mindenkor személyes hangvétel mint hitelesítő jegy és a közösségi elkötelezettség. Verseit számos idegen nyelvre lefordították. Esszéiben a képi és a logikai megközelítést egyszerre alkalmazta. Irodalmi pályaképek, népköltészeti és történelmi tárgyú művek, nemzeti sorskérdéseinket boncolgató írások, valamint saját életének eseményeit megörökítő esszék százait írta meg és tette közzé az 1960-as évek eleje óta (https://hu.wikipedia.org/wiki/Cso%C3%B3ri_S%C3%A1ndor_(k%C3%B6lt%C5%91).

Szerzők: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente