(Budapest, 1950. április 14. – Budapest, 2016. július 14.)

Kossuth-díjas író, publicista, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja

Esterházy Mátyás és Mányoki Magdolna első gyermekeként született Budapesten. Az Esterházy család grófi ágából származott, nagyapja Esterházy Móric, aki Magyarország miniszterelnöke is volt, nagyanyja, Károlyi Margit pedig még az Esterházyaknál is ősibb magyar főnemesi család, a Károlyiak sarjaként egészen a 14. századig tudta visszavezetni a családfáját.

Az 1950-es évek elején a családot kitelepítették Hortra, ami maradandó emlék maradt számukra – tragikomikus történetét Esterházy Péter nagyregényében, a Harmonia caelestisben megírta meg, de ebből az élménykörből táplálkozott 2014-es könyve, az Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat is.

A család végül egy rövid csobánkai kitérő után 1957-ben költözhetett vissza Budapestre. Péter és testvérei itt nőttek fel, a nyarakat azonban Károlyi nagymamánál töltötték Majkon, aki annak ellenére sem volt hajlandó elhagyni az országot, hogy férje, Esterházy Móric 1956 után disszidált (ezzel egyébként újabb nehézségek elé állítva a családot). A vasakaratú, „vadmagyar” asszony személyisége nagy hatással volt a fiatal Péterre, aki később írásaiban őt is többször megörökítette.

Esterházy Péter Budapesten végezte az iskoláit: a piarista gimnáziumba járt, majd (mivel érettségikor közölték vele, hogy tanárszakra semmiképpen sem mehet) az ELTE matematika szakára iratkozott be. Bár volt érzéke a matematikához, saját bevallása szerint az egyetemen az „intelligens nemtudás” művészetét gyakorolta. Az egyetem elvégzése után néhány évig egy számítástechnikai intézetben dolgozott, majd 1978-tól szabadfoglalkozású író lett.

Apja, Esterházy Mátyás az 1950-es évek végén a belügyminisztérium III/III-as ügynöke lett, és éveken keresztül írt jelentéseket Csanádi álnéven. Ezt a családból senki sem tudta, Esterházy Péter is csak a 2000-es évek elején értesült róla, amikor a Történeti Hivatalban a saját magáról szóló jelentések után kutatott. Az apa ügynökmúltjával való szembesülést a Javított kiadás című regényben írta meg 2002-ben, amely így az édesapa figuráját előtérbe helyező Harmonia caelestis kiegészítő kötete lett.

2016-ban a 87. Ünnepi Könyvhét rendezvénysorozatát az író még meg tudta nyitni. A Vörösmarty téren tartott, Dés László által kísért ünnepi beszédében a könyvek és az olvasás fontosságáról beszélt. Utolsó szövegeiből, megnyilvánulásaiból egyébként az derül ki: fanyar humorát, kamaszos derűjét még a legnehezebb időkben is igyekezett megőrizni.

Könyvei szinte a világ minden nagyobb nyelvén olvashatók (http://esterhazy.irolap.hu/hu/eletrajz).

Szerzők: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente