(Budapest, 1931. december 28. – Budapest, 1982. október 20.)

Kossuth-díjas író

Születése és halálának időpontja között mindössze 51 év telt el, ami egy prózaíró számára rendkívül rövid idő, különösen akkor, ha tudjuk, hogy első regénye csak 32 éves korában jelent meg, így munkássága későn indult, nagyon lassan dolgozott. Tatabányán, a gazdag 1919-es hagyományokat őrző bányászvárosban töltötte gyermek- és ifjúkorát, a munkásmozgalom igen hamar élő valósággá vált számára. Családja révén sok meggyőződéses kommunistával került kapcsolatba, s a felszabadulást már kiforrott szocialista világnézettel, az új világba vetett hittel élte át. Lelkesen és aktívan vett részt az országépítés vidéki feladataiban, élénk politikai érdeklődése minden poszton, élete minden szakaszában megnyilvánult. Tapasztalatai, élményei egyre komorabbá váltak, többéves határőrszolgálata idején saját maga is átélte a személyi kultusz torzulásait, az új vezetők tapasztalatlanságát, vezetésre való alkalmatlanságát. A későbbi tudatos prózaíró nagy hasznát vette éber megfigyelőkészségének, a katonáktól hallott történetek, a változatos tiszti magatartások, a rendkívüli életsorsok feljegyzésének. A megélt napi események, a családban megismert vezetőtípusok bukkannak fel első írásaiban. Nem találta meg könnyen műfaját sem: eleinte verseket, majd verses elbeszélő költeményeket írt, csak jóval később regényeket és novellákat. Műveit sokszor átírta; csiszolgatta, alakítgatta történeteit, míg végleges formát talált számukra. Szerkesztői munkája mellett kritikusként is jókora feladatot vállalt magára: rendszeresen figyelemmel kísérte nemzedéktársai és az új tehetségek munkáit. 3 évet tanult az ELTE-n magyar–történelem szakon. 1958-tól a Magyar Rádió dramaturgja volt, majd Tatabányán élt írói ösztöndíjjal. 1968-tól rajzfilmdramaturg, 1971-től haláláig az Új Írás munkatársa. Első elbeszélésköteteiben munkásfiatalokról és fiatal értelmiségiekről írt, elsősorban morális kérdések foglalkoztatták. Regényeiben a Rákosi-féle diktatúra korának eseményeit és atmoszféráját jelenítette meg drámai erővel, lélektani érzékkel. A ménesgazda című regénye (1976) emberi magatartásokat mér össze, elítéli a politikai erőszakot, a türelem és a humanizmus mellett tesz hitet. Több írásából film is készült (https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%A1ll_Istv%C3%A1n ; http://mek.oszk.hu/02200/02227/html/03/874.html).

Szerzők: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente