(Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.)

író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus

Agárdpusztán született Ziegler Sándor uradalmi kovács fiaként, eredeti neve Ziegler Géza.

Apját, aki 1848-ban hazája szabadságáért fegyvert készített Gábor Áronnal együtt a honvédek számára, nem szívesen alkalmazták az uradalmakban, ezért a család kénytelen volt többször is vándorolni, így jutottak el 1866 őszén Pátkára is. Az író apja szabadságharcos múltját büszkén őrizte, amikor Tisza István miniszterelnök képviselői mandátumot ajánlott fel neki, így válaszolt: „ha nagyméltóságod az országban mindenkit megvásárolt, a világosi fegyverkovács fia becsülete akkor sem eladó”. A népszerű író több helyen is megemlékezik önéletírásaiban életének pátkai korszakáról, pedig akkor csak hároméves volt. Az Első álomban a következőket olvashatjuk: „1866-ban Pátkán laktunk. Apám gépész volt Kégl Györgynél (Csalai földbirtokos). Mi bent laktunk a faluban, a falu boltja mellett. A boltosnak volt egy kislánya, olyan korú, mint én. Emlékszem, hogy ezzel a leánykával a porban játszottam. Csibéket csináltunk, vagy gödröcskéket ástunk az udvaron a pince oldalában.” Rozikáról, a játszópajtásról maradt meg az első álma az írónak A tallérok című karcokban is. A kedves faluról való visszaemlékezés fontos állomása volt a Páter noster című írása: „Pátkán az apám sarkantyús csizmában járatott. Emlékszem, mikor hozta a sarkantyút, s a finom selyempapírosból kibontotta előttem”. Apja azonban hamarosan megvált a pátkai uradalomtól. A piskótacímű elbeszélésében búcsúzik el a szeretett falutól: „Pátkáról Székesfehérvárra költöztünk egy Bürgermeister nevű kútmester házába.”

Gárdonyi Géza emlékét a község lakói sem felejtették el. Egykori lakóházának, (Kossuth utca 92.) falán 1940-ben emléktáblát helyeztek el, és az egykori általános iskola is az ő nevét viselte.

Szerzők: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente