(Csákberény, 1904. márc. 30. – Balatonfüred, 1968. okt. 18.)

József Attila-díjas költő, műfordító

1922-ben tett felsőkereskedelmi iskolai érettségit Székesfehérvárott. Részt vett az SZDP, a Természetbarátok Turista Egyesülete és az Alkoholellenes Munkásszövetség megmozdulásain. 1924-ben lett tagja az illegális KMP-nek, kapcsolatban állt a forradalmi írókkal. Verseken kívül riportokat is írt, amelyek a magyar munkásszociográfia első darabjai közé tartoznak. Versei jelentek meg a Népszavában. Forradalmi hangvételű írásai miatt 1932-ben állásából elbocsátották, majd bebörtönözték. Kiszabadulása után, 1932-ben jelent meg A döntés felé című riportkönyve, amelyért rendőri felügyelet alá helyezték. Publikált Fábry Zoltán Az Út című folyóiratában Góbé László és Orondi András álnéven. 1934-től fizikai munkás volt az Óbudai Pamutiparban, de politikai tevékenysége miatt 1936-ban elbocsátották. Tiltakozásul írótársai – Füst Milán kezdeményezésére – beadvánnyal fordultak a Gyáriparosok Országos Szövetségéhez, de eredménytelenül. 1938-ban Párizsba utazott, s bekapcsolódott az ottani magyar szellemi életbe. A háború kitörésekor részt vett a francia ellenállási mozgalomban, belépett a francia hadseregbe, a Petőfi-században harcolt. A francia ellenállás katonájaként köszönthette a náci uralom alóli felszabadulást. Itthoni közéleti és irodalmi funkciói, valamint műfordítói gyakorlata – melynek szép, s megjelenésekor hézagpótló jellegű, a modern francia költészetet megismertető gyűjteménye a Francia ének című műfordításkötet – továbbra is erős szálakkal kapcsolták Franciaországhoz. Közéleti indulatai mélyén mindig is az ellenállás meghatározó internacionalista élménye munkált, ezért volt olyan érzékeny a nagyvilág harcaira, de csak ezekben a versekben tudott ily tiszta egyszerűséggel összegezni.

Szerzők: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente