(Vérteskozma, 1881. január 7. – Mosonmagyaróvár, 1963. május 25.)

tanár, vadászíró

A Vérteskozmán született Láng Rudolf – akinek apja „vidékerdész” volt – a vadászetika legnagyobb magyar képviselője, Kittenberger Kálmán bensőséges barátja és munkatársa, a Nimród Vadászújság kiváló publicistája. Középiskolai tanulmányait Győrben, a Bencés Főgimnáziumban fejezte be, egyetemi évei után mint magyar–latin szakos tanár Lőcsén kezdett el tanítani. Részt vett az első világháborúban, ahol megsebesült, ezért hazaengedték, de felépülése után ismét a frontra vezényelték, ahonnan öt év múlva, 1920 karácsonyán Szibérián át érkezett haza. Trianon után a magyaróvári piarista gimnázium civil tanára lett, így elévülhetetlen szakírói életművét ebben a városban alkotta. A Nimród Vadászújság tíz rovatában 1000-nél több oldalon, mintegy 500 írása jelent meg. Írásait leginkább „Sólyom” néven tette közzé, nyolc cikkét viszont „Borz” aláírással fejezte be. Témagazdagságát, sokoldalúságát nem lehet felülmúlni. Munkásságával a vadászati gondok, problémák sűrűjében valamit folyvást rendbe tett. Cikkeinek igazságtartalma attól teljes, hogy tollát a következetes okfejtés, az okok feltárásával végzett bizonyítás vezette. „Sólyom” vadászírói kortársai, Fekete István, Rózsahegyi Kálmán, Széchenyi Zsigmond valamennyien elragadtatással méltatták munkásságát, és abszolút szaktekintélynek fogadták el őt. Minősítő véleményét „epedve várta” Széchenyi Zsigmond, aki „Sólyom” „őszinte tisztelőjének és hívének” vallotta magát. „Sólyom” 1945 után, a kommunista berendezkedés időszakában nem vadászhatott. Vadászírói tevékenysége is beszűkült. Ezután már csak a szomorító magányosság volt az osztályrésze, amelyből kilépni nem kapott lehetőséget. Így vadászírói tevékenysége csak híres barátaival, Csathó Kálmánnal, Fekete Istvánnal és Kittenberger Kálmánnal folytatott sűrű levelezésben valósult meg. „Sólyom” örökre kivívta, hogy az egész magyar vadásztársadalom tanítója, nevelője legyen.

Szerző: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente