(Mór, 1848. november 14. – Budapest, Krisztinaváros, 1921. augusztus 26.)

politikus, miniszterelnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

Wüttembergi eredetű sváb móri családból származott, akiknek II.József adott nemességet. Édesapja Wekerle Sándor, édesanyja Szép Antónia. Székesfehérvárott, a Ciszterci Szent István Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd Pesten szerzett jogi diplomát. 1870-től a Pénzügyminisztériumban dolgozott, majd Tisza Kálmán kormányában, 1886-tól pénzügyi államtitkár, 1889. április 9-től 1892. január 15-ig pénzügyminiszter, 1892. május 10-től július 16-ig kereskedelemügyi miniszter. 1892. november 17-től 1895. január 14-ig miniszterelnök. 1896. november 30-tól 1906. április 8-ig közigazgatási bírósági elnök. Utóbbiból kifolyólag a felsőháznak is tagja lett, így több választáson nem indult egészen az 1906-os választásokig. Az 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság hatására személye megint előtérbe került, a király többször is kért tőle tanácsot, a válságot lezáró megállapodás eredményeként pedig 1906. április 8-tól 1910. január 17-ig másodszor miniszterelnök, immár a szövetkezett ellenzék színeiben, s egyúttal saját kormányában pénzügyminiszter (végig), honvédelmi miniszter április 14-ig, valamint április 23-ig horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter is. Később, 1909. szeptember 23-tól az 1910-es választásokig igazságügy miniszter is. 1917. augusztus 20-tól 1918. október 30-ig harmadszor volt miniszterelnök, ez idő alatt stabil kormánypártot akart létrehozni, ezért megalakította a 48-as Alkotmánypártot.1917. szeptember 16-tól 1918. február 11-ig pénzügyminiszter, 1918. január 25-től február 11-ig földművelésügyi miniszter, 1918. május 8-tól október 31-ig belügyminiszter, 1920-tól a Közművelődési Tanács, 1921. április 16-tól haláláig pedig a Országos Pénzügyi Tanács elnöke volt. Nevéhez fűződik az aranyvaluta és az egyházpolitikai törvények bevezetése. A kötelező polgári házasságra vonatkozó törvényjavaslat elutasítása miatt nyújtotta be lemondását. Kormányának bukása után egy időre visszavonult a politikai élettől. Harmadik kormánya 1917. augusztus 20-án alakult, és már az Osztrák-Magyaro Monarchia szétesésének időszakában működött. Az utolsó magyar király, IV.Károly választójogi könnyítéssel, a nemzetiségeknek szánt engedményekkel próbálta egyben tartani a monarchiát. Ezek a kísérletek azonban 1918. október 30-án, az őszirózsás forradalom alatt végleg kudarcba fulladtak. Az első magyar kormányfő, aki háromszor is kormányt alakíthatott (https://hu.wikipedia.org/wiki/Wekerle_S%C3%A1ndor_(minisztereln%C3%B6k).

Szerző: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente