A Vértes rengetegeiben nemcsak vadászkastélyok, hanem vadregényes helyeken épült kényelmes vadászházak is találhatók.
A Mór határában terült el egykor a Szécsen-birtok, amelynek kiterjedése kb. 1500 ha volt, ebből kb. 500 ha volt a mezőgazdasági terület. Az irányító személyzet, a cselédek és a gazdasági épületek Vajalpusztán voltak. Az erdőt akkor zömmel 60–100 éves erdőállományok alkották. A környéken a 19. és 20. század fordulóján intenzív mész- és faszénégetés is folyt. Erre utalnak a területen található tábori mészkemence maradványai és a boksahelyek. A birtok határán találjuk a Szécsen-vadászházat, amely eredetileg két szobából és egy istállóból állt. A vadászház nevét utolsó tulajdonosáról temerini gróf Szécsen Miklósról (1899–1945) kapta. Szécsen Miklóst és feleségét, tímári Esterházy Alice-t, 1945-ben az oroszok lőtték agyon. A vadászház udvarán található egy vadászkutyának állított síremlék. A vadászházat 1945 után többször átépítették, jelenlegi formáját a Vértes Vadásztársaság alakította ki. Az 1950-es és az 1960-as években vidéki (zalai, somogyi) favágók szállásaként is funkcionált.
Pusztavám határában terült el Hagenmacher sörgyáros egykori birtoka, amelynek kiterjedése kb. 570 ha volt. A Pusztavámon található egykori vízimalom épülete vadászkastélyként szolgált, s mellette a birtok közepén volt egy terméskőből épült, piros cseréptetős, vadgesztenyefákkal övezett ház is, a Hubertusz vadászház. Ezt az épületet egészen az 1980-as évekig a Vértes Vadásztársaság használta vadászházként. Az épület sajnos egy égve felejtett gázégő miatt az 1980-as években leégett.
Szár közigazgatási területén található a Szálláskúti vadászház, amelyet Wekerle Sándor egykori miniszterelnök épített a majorsága melletti vadászháznak. A ma is megcsodálható épülethez egykor majorsági birtok, juhászat és tehenészet is tartozott, melyet kisvasút kötött össze Szárliget vasútállomással. Az 1950-es években a háborús károkat szenvedett majorságot felújították, s a tervutat építő mérnökök munkások laktak itt. Azóta vadászházként működik.
A Merán-birtokon több egykori vadászház is szolgálta a vadászok kényelmét.
A leghíresebb volt Csókakőn az ún. Vörös ház, amelyet még a jezsuiták építettek, s Lamberg Ferenc Antal a rend feloszlatása után 1776-ban vásárolt meg szőlőbirtokának a központja céljából. Az épület a csókakői vár alatt, attól délnyugatra helyezkedett el. Itt állt a vörösre festett pinceház, melyben több szoba is volt. 1861 júliusának végén Lamberg Ferenc, festő Csókán tartózkodott, hogy a várromot egy szarvaskép háttereként lerajzolja. Csakhamar óriási zivatar támadt, de Lamberg még idejében be tudott térni a Vörös házba. A zivatar órákig tartott, mert az erős, állandóan forgó szél mindig „visszahozta”. A festő nem tudott tétlen maradni. Elkezdte hát a nagy szoba falait egy gyönyörű falfestménnyel befesteni. A festmény – mint mindig – fekete-fehér volt, de a festéshez szükséges „anyag” csakugyan eredeti volt. A kályhából faszenet vett ki, és a vincellér feleségétől kért hozzá tejet. A kettő keverékével gyönyörű falfestményt teremtett, szarvas, vaddisznó és őzfigurákkal, háttérben a vértesi erdővel. Mire a felhők elhúzódtak, majdnem kész volt a műve. A Vörös ház festménye egészen a második világháborúig, a front megérkezéséig megmaradt. Addig a turisták és a község látványossága és büszkesége volt. A háborúban azonban az épület – és benne a festmény is – elpusztult.
A Merán-birtok Házi vágás és Rezsővár nevű erdőrészében állt a kőből épült Rezsővári vadászház. Az elbeszélők szerint a Csákberényből a bevonultatás elől elmenekülő leventéket itt tartották fogva a partizánok. A partizánokat egy kápolnapusztai borjúlopás miatt felfedezték, s itt ütött rajtuk a magyar tábori csendőrség. A vadászháznál a leventék és a partizánok közül is többen megsebesültek. A történetet részletesen megírtuk könyvünk történelmi fejezetében. Ugyan a vadászház a háborúban csak csekély károkat szenvedett, de utána anyagát széthordták, így ma az eseményekre csak az egykori épület udvarán álló nagy fa és a népnyelvben azóta Partizán horhálynak nevezett területrész emlékeztet.
A gánti Juh-völgy felső végénél álló Vajdakaszálói vadászház ma is teljes épségében megvan. A tölgygerendákból épült házat ma a Gánti Vértes Vadásztársaság hasznosítja.
Az egykori Kápolnapusztai erdészházban is volt egy vadászok számára fenntartott házrész, melyet az ott lakó erdészházaspár tartott fenn. Ez az erdészház is a mai napig megvan, s átépítve a Gánti Vértes Vadásztársaság vendégházaként működik.
Nem messze ettől a helytől építette fel a Nagytóti család a gánti határban, a Merán-birtokból megvásárolt területrészén, a Pap-völgyben a Pap-völgyi vadászházat. Ez a ház is teljes épségében megvan, s az erdőgazdaság kezelésében levő vadászházként működik.
Szerző: Viszló Levente