Az Esterházy-kastély parkjának legelső kerti építményeit a legtávolabbi részen, az Allé-erdőben építették meg. Esterházy János gróf felesége, Pállfy Anna Mária számára, annak névnapjára, Anna-napra építtette 1797-ben a park egyik legsajátosabb épületét, a török tornyot. Pietro Rivetti gouache-festményen örökítette meg a nyolcszög alaprajzú téglaépületet a hozzáépített, ívelt terméskő lépcsőházzal. A nyolcszögletű épületrész ajtaját nap, holdsarló és csillagok díszítették, míg a tetején faoszlopos, hegyes sátortetejű kis csarnok emelkedett, csúcsán török félholddal. Az oszlopok és a tetőszerkezet mintázatában található zöld és fehér színek a padisah színei voltak. A török építmény bútorzata elsősorban bőrpárnákból állt. Lépcsőházának ablakai szabályos mértani alakúak, illetve az éjszaka égitesteit ábrázolják, mely egzotikus jellege mellett szabadkőműves jelentést hordoz.
A későbbiekben az épületet Eustachiusnak szentelt vadászkápolnaként használták egészen az 1900-as évek elejéig, melynek valószínűleg fennmaradását köszönhette. Tetejét alacsonyabbra építették át és kicsiny harangtorony került rá. – Szent Eustachius a vadászok védőszentje, aki a hagyomány szerint Traianus római császár idejében volt hadvezér Placidas (Placidus) néven. Az itáliai Tivoli mellett vadászva egyszer egy olyan szarvassal találkozott, melynek agancsai között kereszt ragyogott, majd egy égi hang megjövendölte, hogy Eustachius szenvedni fog Krisztusért. Ezután Eustachius azonnal keresztény hitre tért feleségével együtt. (Keresztségben kapta ezt a nevét.) Megtérésük után katasztrófák sora zúdult a családra: Eustachius elvesztette birtokait, feleségét és fiait elvették tőle. Később ugyan mindent sikerült visszaszereznie, és a család egysége is helyreállt, de miután elutasította, hogy a római isteneknek áldozzék, elfogták, és családjával együtt egy rézbika belsejében elevenen megsütötték. Az épületet később egészen az 1900-as évek közepéig vadászkápolnaként (Eustacius képolna) használták, melynek valószínűleg fennmaradását köszönhette. Az idők során azonban az épület teljesen lepusztult, csak falai és terméskő lépcsőháza maradt ránk omladozó állapotban. A romos épület még a földhivatali telekkönyvön sem jelent meg.
A kezdeti nehézségek után az épület felújítására megkapta Közalapítványunk az engedélyt, így 1998-ban megkezdtük a munkálatokat. A vadászkápolna építésének megkezdésével széleskörű összefogás kezdődött a Kastélypark építményeinek, szobrainak helyreállítására. Kezdeményezésünknek, munkánknak és támogatóinknak köszönhetően ma újra kápolna áll a kastélyparkban, melyet 2002-ben szentelt fel a három történelmi egyház képviselője ökumenikus Szent Ferenc Kápolnává. – Szent Ferenc Assisiben született 1182-ben, s kissé könnyelmű ifjú kora után tért meg. Lemondott atyai örökségéről, teljesen Istennek szentelte magát. Szívesen vállalkozott a hitetlenek közti hithirdetésre, követőit az Apostoli Szentszék jóváhagyásával szerzetesrendbe fogta össze. Az „assisi bűnbánók” végtelen türelme hamarosan felkeltette az emberek figyelmét. Azt látták ugyanis, hogy soha egyetlen fillért nem fogadnak el, vidámak, és egymással szemben nagyon figyelmesek a szeretetben. Ez mindenkit megragadott. Szent Klárával együtt megalapította a női ágat is. Olyan természetre, emberre és Istenre figyelő közösségi programot dolgozott ki, olyan mintát adott, amely lehetővé tette a vallási élet földi boldogságot és egyszerűséget is igenlő mintájának mind szélesebb elterjedését. A természetvédők szentje, a legszeretetreméltóbb szent, Krisztus élő mása – és még számtalan névvel kötjük alakját a mához.
A Szent Ferenc ökumenikus kápolnaként felszentelt épület ma családi rendezvények, esküvők, keresztelők romantikus színhelye. A kápolna körüli réten és erdőben gazdag növény- és állatvilágot figyelhetünk meg. Látni, hallani az odúlakó, trillázó, csengőhangon éneklő kék cinegét és a hangos, kacagó hangjáról könnyen felismerhető zöld küllőt. Lábunk előtt ijedten röppen fel a talajon vagy talajközelben fészkelő vörösbegy, a fák odvaiban pedig közép fakopáncs költ.