A Dunántúl legtöbb változást mutató régióját ebben a korban elsősorban Pest, Komárom és Fejér megyék területével azonosíthatjuk. A késő bronzkorban viszont mind a Dunántúlon, mind pedig Észak-Magyarországon jelentős, erődített törzsi központok, földvárak alakultak ki körülöttük a szegényebb rétegek kisebb falvaival. Sok esetben viszont csak a történeti események ismeretében lehet meghatározni, hogy egy-egy telep sáncárok rendszerrel, vagy széles vizesárokkal kialakított védelmi rendszere külső ellenséggel vagy belső viszállyal, vagy éppen mindkettővel szemben volt hivatott védelmet nyújtani.