Szabó László vízimolnár család gyermekeként Makláron született. Természet iránti érdeklődése már korán megnyilvánult. Középfokú tanulmányait a közeli Eger Szent Bernátról elnevezett ciszterci gimnáziumában kezdte meg, érettségi vizsgáját a rend budai gimnáziumában tette le, s 18 évesen kérte felvételét a Ciszterci Rendbe. Teológiai tanulmányaival párhuzamosan a Pázmány Péter Tudományegyetem biológia-földrajz szakán tanári diplomát szerzett. Szerzetesi fogadalomtételekor kapta a Vilmos keresztnevet. Ezt követően a zirci apát – rendi elöljárója – jelölte ki működésének helyszíneit, tevékenységét. Zircen káplán, majd Pásztón szolgált, innen Bajára került, a rend gimnáziumában tanított. Az iskolák államosítását követően hitoktató és segédlelkész a Duna-menti városban. Zircre visszakerülve éli meg a rend feloszlatását, útja Egerbe vezet, ahol a papi kisszeminárium oktatója. Innen rövidesen távoznia kell, s tanári képzettségét kamatoztatva előbb Velencén (1951-1959), majd Csákváron (1959-1970), általános iskolai nevelő, ugyanakkor – sorstársaihoz hasonlóan – titokban működő rendjének tagja marad.
A Fejér megyében töltött közel húsz év alatt bontakozik ki tudományos tevékenysége, madártani kutatásai nemzetközileg ismert és elismert tudóssá avatták. Napi tanítási órái után szorgalmasan járta a Csákvártól K-DK-re elterülő sík vidéket, és a Vértest, kutatta ezek növényzetét és madárvilágát. Biológiai és földrajzi ismeretei új színt hoztak az ornitológiai kutatások módszertanába: kedves madarait az élőhelyeikkel – azok változásával – együtt vizsgálta, kimutatva azt, hogy az élőhelyek változása hat annak madárvilágára is. Ezzel megteremtette az aktív természetvédelem tudományos alapjait, ma általánosan használt szemléletét. A Magyar Madártani Intézet külső munkatársaként a ma legismertebb ornitológusaink nevelője, majd pályatársa volt.
Részt vett a Vértesi Tájvédelmi Körzet kialakításában, majd húszéves síkvidéki tapasztalatait kamatoztatva első nemzeti parkunk, a Hortobágyi Nemzeti Park létesítésénél bábáskodott 1970-1980 között, majd 1982-ben ment nyugdíjba a Bükki Nemzeti Parktól. Nyugdíjasként szülőfalujához közel, Egerben élt. Innen a Ciszter Rend visszaállításának híre hozta vissza anyaapátságába, Zircre, hogy rendtársaival együtt élje szerzetesi életét.
2016. szeptember 17-én Csákváron, a Geszner-házban, a Vértesi Natúrpark központjában került sor Szabó László Vilmos megemlékezésére, melyre az ország és a Kárpát-medence számos pontjáról gyűltek össze. Az emlékülés Szabó László kőből faragott mellszobrának leleplezésével zárult, mely Máhr Ferenc csákberényi szobrászművész alkotása. A szobor a Geszner-ház tó felöli bejárata mellett látható.
Szabó László Vilmos a hit és a természetszeretet felkent apostola volt. Ennek bizonyítására álljon itt egyetlen – előadásából származó mondat: „A természet Isten Bibliája, melyet az ég kék selymébe kötött.”
Dr. Galambos István