A már ismert Csobán Erika és barátai - az ország minden szegletéből - megalkották az első óriás horgolt mesekönyvet.
Vagy százötvenen gyűltek össze idén (is) Csákberényben: doktori címmel rendelkező értelmiségek, kétkezi munkások, főállású anyukák, bolti pénztárosok és pedagógusok egyaránt. A "mindenkit összeolvasztó" kapocs pedig nem más, mint a csákberényi Csobán Erika, aki három éve gondolt egy nagyot és megszervezte az első óriástakaró készítő napot. Akkor 625 m2-nyi lett feltehetően világrekord méretű takaró, amelynek darabjait az ország minden részén horgolták a lelkes tagok, az ötvenszer ötven centiméteres darabokat aztán a helyszínen egyesítették, ami szintén óriási munka volt. 2015-ben pedig ezt az elképzelhetetlen méretet is sikerült vagy megháromszorozni. Szó sincs azonban holmi öncélú rekordok felállításáról, a takarót ugyanis szétbontották és 1500 rászoruló gyermeknek lett személyes és kedves ajándéka.
Idén Erikáék nem készültek takaróval, mert amint a szervező mondja, egy kicsit elfáradtak. Másrészt pedig már a jövő évre gobdolnak, amikor ismét valami óriásit és különlegeset szeretnének alkotni. Ehhez persze kellenek támogatók, ugyanis -s ezen módfelett ledöbbent e sorok írója - egy kiló fonálért akár tízezer forintot is elkérnek.
- Néhány hónapja az az ötlet pattant ki a fejemből, mi lenne, ha elkészítenénk a világ legnagyobb, horgolt mesekönyvét. Az ötletet megosztottam a közösségi hálón a tagok között, s egyből jelentkezett vagy húsz "elvetemült", hogy ők bizony meghorgolják a könyv óriáslapjait. Innen már nem volt visszaút, csak a mesét kellett megírni Gubanc gombóc kalandjairól - mondja Erika, aki elárulja, ez a mese valójában róluk szól. Arról a közösségről, amely ugyan nem trendi, amelynek eseményeire nem jönnek a nagy tévéstábok, ám amely közösség igazi erőt ad tagjainak:
- Az egyedileg készített takaróinkkal sok gyermeknek segítettünk, de valójában magunkat gyógyítjuk. Azok, akik eddig esetleg magányosak voltak, végre beszélgetnek, s nem csak a neten. Akik passzívan esetleg otthon ültek, most kétszáz kilométert utaznak Csákberénybe, mert fontosnak érzik, hogy idehozzák az alkotásaikat. És ez mindennél fontosabb - mondja a találkozó szervezője.
És hogy miként "ránjta" magával az embert ez a közösség, arra jó példa a szekszárdi Czuczor Edit, aki nulla horgolási tapasztalattal, véletlenül akadt rá a társaságra a közösségi oldalon. Az ottani tippek alapján állt neki a horgolásnak, s élete első saját alkotása a csákberényi óriástakaró egyik darabja lett. Edit azóta rendszeresen jár a találkozóra, s közben kolléganője, Farkas Ildikó is kedvet kapott az alkotáshoz.
A somogytúri Madarász Gáborné, aki az idei kiállításra egy gyönyörű mandalát készített, két éve a legkisebb lányával érkezett, most a nagyobbik is jött, sőt, a férje is, aki ugyancsak érdeklődik már a különféle horgolási technikák iránt.
Csobán Erika szerint nincs ebben semmi meglepő, mármint a férfiak illetve a horgolás kapcsolatában: gondoljunk csak a jamaicai férfiakra, akik bizony az utcán horgolják meg színes sapkáikat. A csákberényi csapatnak is van férfi tagja, igaz, ő most nem tudott részt venni a találkozón.
És hogy mi lesz jövőre, lesz-e újabb, az óriásnál is óriásibb takarórekord?
Ez még a jövő zenéje, Erika csak annyit árul el titokzatosan, hogy valami valóban nagy dolgon törik a fejüket. Addig viszont itt ez a mese, amelyet szájtátva hallgattak a művelődési ház előtti, ugyancsak kézzel horgolt réten ülve a gyerekek.
Házi Péter