A pásztorság nem a múltba vesző, puszta folklór vagy látványosság, hanem élő tudás, élő kultúra, a táj és az ember valódi kapcsolata, amelynek fontos helye van Magyarország jövőjében. A hagyományos pásztorkultúra és a legeltető állattartás értékeit életben lehet tartani hazánkban, és tovább is lehet örökíteni az útókornak, de ehhez rendszerszintű változásokra van szükség.
Miről szól a nyilatkozat? A Magyar pásztorok nyilatkozata egy átfogó iránymutatás és felhívás, amelyet a 2026-os ENSZ Legelők és Pásztorok Nemzetközi Éve alkalmából adtak ki a magyar legeltető állattartás jövőjéért. A dokumentum arra kéri a magyar kormányt, a nemzeti parkokat és a szakmai szervezeteket, hogy a szakpolitikák és földhasználati döntések során ismerjék el a pásztorság társadalmi, gazdasági és ökológiai szerepét. A nyilatkozat többek között sürgeti a legelőkhöz való biztonságos hozzáférést, a bürokratikus terhek csökkentését, a pásztorok érdemi bevonását a döntéshozatalba, valamint egy önálló, gyakorlatorientált pásztorképzés létrehozását.
Miért fontos mindez? A pásztori életforma megőrzése nemcsak kulturális érdek, hanem létfontosságú ökológiai és élelmezésbiztonsági kérdés is. A pásztorok a számunkra ehetetlen fűből élelmet hoznak létre olyan területeken, amelyek más módon sokszor egyáltalán nem hasznosíthatók. Gazdasági és természetvédelmi jelentőségüket jól mutatja, hogy Magyarországon mintegy fél millió hektárnyi – egy megyényi – olyan gyepterület van, amelynek a természeti értékek fennmaradásához kifejezetten szüksége van a legeltetésre. Emellett a gyepterületek kulcsfontosságúak lehetnek az aszályok, az éghajlatváltozás és a jövőbeli élelmiszer-ellátási krízisek rugalmas kezelésében.
A nyilatkozat 27 pontban foglalja össze, mi kell a pásztorkultúra életben tartásához. A teljes nyilatkozatot itt olvashatja.