Mindig is tudtuk, hogy a Csákvár mellett fekvő Fornapuszta mozgalmas múlttal büszkélkedhet. Bár történetében ma is akadnak fehér foltok, időről időre a véletlen, az emberi megérzés és a kitartó kutatás új fejezeteket ír az üres lapokra.
Viszló Levente több évtizede kutatja az egykori Fornaszentmiklós történetét. A gazdag emlékek bizonyítják, hogy a terület már az 1–3. században is lakott volt. Erről egy római kori villa maradványai és kiterjedt határrendszer tanúskodnak. Kerültek elő kora császárkori érmék (Vitellius 15–69 és Antonius Pius 139–161 között), és még ma is megtalálható az a római földgát, amely felduzzasztotta azt a 900 hektáros tavat, amelynek helyén honfoglaló őseink már csak mocsaras fertőt találtak. Ez utóbbit Anonímus a Gesta Hungarórumban is megemlíti:
„…Majd innen ellovagolva a Bodajk-hegyhez értek. Árpád vezér pedig innen kelet felé Elődnek, Szabolcs apjának nagy erdőt adott, melyet most Vértesnek hívnak a németek otthagyott vértjeiről. Ez alatt az erdő alatt, a Fertő-mocsár mellett Szabolcs unokája Csák sok idő múltán várat emelt. … ”
Ebből az időszakból azonban kevés írásos emlék maradt ránk, így a leletek döntő fontosságúak, hogy megismerjük a terület honfoglalás utáni szakaszát.
2024-ben sikerült beazonosítani két 1020-ból származó honfoglalás kori csontvázat, idén pedig augusztus 13-tól a Pro Vértes a Szent István Király Múzeum régészeivel tárja fel az egykori falu helyét és múltját.
A korábbi csontvázak mellett gazdag leletegyüttes került elő, egy gyermek maradványaival, török kör végi településnyomokkal, árokkal, szemetesgödörrel és cserépmaradványokkal.
Az üres lapokra most megpróbáljuk felvezetni Fornaszentmiklós történetét, hogy múlt homályából ismét életre keljen ez az elfeledett időszak.