Csákvár környékén októberben jelentek meg az első vadlúd csapatok, melyek évről évre több ezer kilométer távolságból érkeznek hazánkba, hogy itt töltsék a hideg hónapokat. Bár előfordult, hogy egy-egy korai példány már augusztusban megjelent a Pro Vértes területein, a vadludak tömegesen októbertől érkeznek és február végéig vagy március elejéig maradnak. Jelenleg a nappali órákban a Csákvár mellett található Téglaházi kubikgödrök környékén akár 8-10 ezer vadlúd is megfigyelhető, melyek legnagyobb része (90-95 %) nagy lilik (Anser albifrons).
A nagy lilik populációja korábban az állóvizek eltűnése és a vadászati nyomás miatt jelentősen lecsökkent, mára azonban állományuk stabilizálódott. Ezek a madarak a vadászattól mentes, zavartalan élőhelyeket részesítik előnyben.
Miközben a Zámolyi-medencében található nagy vizeket leengedték, a helyzetet tovább tetőzi a szárazság, így a vadludak nagy számban jelennek meg a megmaradt kisebb állóvizek körül. A Téglaházi kubikgödrök területe közülük is kiemelkedik, hiszen emberi zavarástól mentes, természetközeli körülményeket biztosít a vadludak számára.
A Téglaházi kubikgödrök az elmúlt századok agyagbányászata során alakultak ki. A kitermeléskor egy szabálytalan területű agyaggödör keletkezett, melyen egy változó nagyságú tó is létrejött. A Pro Vértes a mederrendezési munkálatokkal egy közel állandó vízmélységű és területű vízfelületet alakított ki, fészkelő- és monitoring szigetekkel, valamint vidravárakkal, a fészkelőszigeteken pedig beülőfák is elhelyezésre kerültek.
Itt a nagy lilik példányai között gyakran feltűnnek nyári ludak (Anser anser), míg a szerencsések megpillanthatják a világszerte veszélyeztetett vörösnyakú ludat (Branta ruficollis) és a kis liliket (Anser erythropus). Nagyon ritkán a tundralúd (Anser serrirostris) és az apácalúd (Branta leucopsis) egy-egy példánya is megjelenhet a nagy lilik csapatokban.
A nappal itt táplálkozó 8-10 ezer vadlúd számára a Téglaházi kubikgödrök vízfelülete nem elég kiterjedt ahhoz, hogy éjszakára is helyet biztosítson. Azok az egyedek, melyek nem a Téglaháznál éjszakáznak, a szárazság és a térség nagyvizeinek leeresztése miatt vélhetően a tatai Öreg-tónál, vagy a Velencei-tónál töltik az éjszakát.
A napokban a Pro Vértes természetvédelmi munkatársa különleges megfigyelést tett: a vadlúdcsapatban egy vörösnyakú ludat pillantott meg a spektíven keresztül.
Ez a lenyűgöző madár a távoli tundrán, tengerpartok és folyótorkolatok közelében költ. Költéskor igyekszik kihasználni a ragadozó madarak jelenlétét, melyek biztonságot nyújtanak számára a szárazföldi ragadozóktól. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján szereplő faj telelőterületei hagyományosan a Fekete-tenger környékén találhatók, ám ezek – akárcsak költőhelyei – az emberi tevékenységnek köszönhetően folyamatosan beszűkülnek. E változások miatt, várhatóan hazánk szerepe is felértékelődik a faj védelme szempontjából.
Az elmúlt évszázadokban nemcsak Magyaroszág, hanem Európa természetes élőhelyei is nagy mértékben alakultak át vagy tűntek el. Különösen súlyos képet fest a vizes élőhelyek helyzete, melyek kulcsfontosságúak nemcsak az élővilág, hanem az adott térség klímája és társadalma számára is. A vadludak ugyanakkor ékes példái annak, hogy az élővilág milyen rugalmasan képes reagálni a változásokra, így sosem késő cselekedni annak érdekében, hogy visszataláljunk a természethez.