A Magyarországon előforduló nappali ragadozó madarak között a vörös kánya közepes méretűnek tekinthető. A kányák sajátossága a villás farok, amelyik ennél a fajnál sokkal jobban kimetszett, mint közeli rokonánál a barna kányánál. A kányák szívesen fogyasztanak dögöt, de kisebb rágcsálókat – hörcsög méretig – maguk is zsákmányolnak. A kányák különös tulajdonsága, hogy a száraz gallyakból épített fészkükbe minden lehetséges szemetet behordanak. Régen ez elsősorban állatbőröket, papír hulladékot jelentett, manapság viszont a nylon zacskók, fólia és rongy darabok és más széthajigált hulladékok a „díszítő” anyagok.
Az Urálig terjedő földrajzi Európában 40 nappali ragadozómadárfaj fészkel. Közülük azonban csak háromról mondhatjuk el, hogy európai bennszülöttek, azaz más földrészen nem fészkelnek. A békászó sas és az ibériai sas mellett a vörös kánya is ilyen faj.
Ha rákeresünk egy a madarak elterjedését bemutató honlapon a vörös kányára, akkor azt látjuk, hogy a vörös kánya elsősorban Nyugat-Európában fészkel, illetve világállományának nagy része ott található.
Legnagyobb számban Spanyolországban, Franciaországban, Svájcban és Németországban, Svédországban és az Egyesület Királyságban költ. Ezekben az országokban összesen 29 500 – 34 500 párra tehető a számuk. Ebben a hat országban él a világállomány 90%-a. A vörös kánya korábbi elterjedési területe magában foglalta a Kárpát medence térségét is, azonban Magyarországról az egyre csökkenő állomány 1979-ben kipusztult, és ugyancsak eltűnt a szomszédos országokból: Szlovákiából, Ukrajnából, Romániból, Szerbiából és Horvátországból is.
A nyugat-európai állomány 2000-es évek elejéig tartó növekedésének köszönhetően előbb Csehországban kezdett erősödni a fészkelő párok száma, majd Ausztriában is. Ezzel közel egyidőben megkezdődött a korábbi fészkelőterületek visszafoglalása is. Ennek a folyamatnak köszönhetően 1990-ben Baranyában megjelent az első újratelepülő pár Magyarországon is. A következő évtizedben legtöbbször csak egy-egy pár költését derítették fel a szakemberek, majd nagyon lassan emelkedve 2010-re 10 párra növekedett a nálunk fészkelő vörös kányák száma. Még ekkor sem tűnt úgy, hogy hazánkban is kialakul egy stabil önfenntartó állomány. A helyzet 2014-ben változott meg, mivel az akkori 10 páros magyar állomány, napjainkra 25-re emelkedett.
Annak ellenére, hogy a vörös kányának Nyugat-Európában hatalmas állományai élnek, a 2010 utáni időszakból egyre több országból jeleztek állománycsökkenést. A különböző körülmények között fészkelő állományokban bekövetkezett fogyatkozás okait csak akkor tudjuk meghatározni, ha megismerjük az egyes példányok pusztulási körülményeit. Sajnos ez gyakran egyáltalán nem könnyű, mivel ritkán került a szakemberek kezébe frissen egy-egy elpusztult vörös kánya. A szórványos adatok kiértékelése kapcsán a leggyakoribb pusztulási okok a mérgezés, az áramütés és a szélkerekekkel történő ütközés. Már ezekből az okokból is látszik, hogy nem elszigetelt jelenséggel, hanem olyan civilizációs hatásokkal állunk szemben, amelyek a vörös kánya egész elterjedési területén előfordulnak, legfeljebb országonként eltérő mértékben hatnak.
Nemzetközi vörös kánya védelmi program
Tizenhárom ország szakemberei fogtak össze annak érdekében, hogy együtt tegyenek lépéseket a vörös kánya állományt veszélyeztető tényezők ellen. A közösen kidolgozott LIFE projekt (LIFE18 NAT/AT/000048 - LIFE EUROKITE) elnyerte az Európai Unió támogatását, amely lehetőséget teremt arra, hogy hét éven keresztül Európa szinte valamennyi „vörös kányás országa” összefogva valósítson meg gyakorlati védelmi intézkedéseket.
Az egyes országokban az eltérő adottságok és veszélyeztető tényezők miatt részben különböznek a tervezett intézkedések is, de vannak közös vonások is.
Ahhoz, hogy sikeresen tudjunk beavatkozni, ismernünk kell a legfontosabb veszélyeztető tényezőket, az egyes madarak pusztulási okait. Ma már általánosan használt eszköz a legkülönbözőbb testtömegű madarakra szerelhető műholdas nyomkövető, amelynek segítségével nemcsak a vonulási útvonalakról, a telelőhelyekről, a naponta megtett távolságról, vagy éppen a pihenőhelyekről kaphatunk adatokat, hanem arról is, hogy az egyes példányok mennyi ideig élnek, mennyi idősen kezdenek költeni stb. Nagyon fontos azt is tudni, hogy a nálunk megtelepedő párok egyedei honnan származnak.
Ha egy nyomkövetővel felszerelt madár elpusztul, akkor az könnyen megkereshető és legtöbbször már a helyszínen megállapítható a pusztulás oka is. A 13 országra kiterjedő program egyik kiemelt célja, hogy 1500 vörös kányára kerüljön jeladó. Ennyi madár megjelölése és éveken keresztül történő követése elegendő információt fog szolgáltatni a legfontosabb pusztulási okokról, a vonulás során kiemelkedő jelentőségű táplálkozó helyekről és még sok minden másról is, ami felhasználható lesz a védelem megvalósítása során.
Magyarországon csak nagyon korlátozott számú madárra kerül majd jeladó, lévén, hogy a hazai állomány is nagyon kicsi. 2021-ben négy vörös kányára helyeztünk fel jeladót, amelyek közül egy a kirepülés utáni hetekben elpusztult, a fészektestvérét pedig néhány hónappal később áramütés érte.
Egy másik fészekben jelölt két madár közül az egyiknek az adója a vonulás közben valószínűleg tönkrement, a testvére pedig december utolsó napjaiban Szerbiában tartózkodott. Ennek a madárnak a kirepülés után bejárt útvonala is jól mutatja, hogy ha meg akarjuk őrizni a magyarországi állományt, akkor nem elégséges csak itthon biztosítani a túlélés feltételeit.
Már az első évben szembesültünk azzal, hogy az áramütés és a mérgezés mellett még mindig előfordul lelövés. Egy fészkelő revírben talált mumifikálódott tetemből kinyert csontokon egyértelmű sörétlövés nyomait találtuk meg.
Legfontosabb célunk az illegális ragadozó mérgezés felszámolása, amelyet természetesen csak széleskörű összefogással lehet elérni. Annak érdekében, hogy tudatosítsuk a mérgezés okozta veszélyeket, problémákat, a covid járvány befejeződése után széleskörű mérgezés ellenes kampányba kezdünk.
Bár Magyarországon az áramszolgáltató vállalatok, a civil és az állami természetvédelmi szervezetek összefogásának köszönhetően nagyon jelentős eredmények születtek az elektromos hálózat tartóoszlopain bekövetkező áramütés visszaszorítására, még hosszú a tennivalók listája. Sajnos a vörös kánya is azok közé a nagytestű madarak közé tartozik, amelyik fokozottan kitett az áramütésnek. Ezért azokban a fészkelő körzetekben, ahol fennáll az áramütés veszélye 100 milliós nagyságrendben történik majd szigetelés, vagy oszlopok biztonságos típusra cserélése.
A Pro Vértes csapata más ragadozómadár-védelemben tevékenykedő szervezetekkel összefogva azért vállalt közreműködést a vörös kánya védelmében, hogy ennek a fenséges ragadozó madarunknak is stabilizálódjon a hazai állománya, és minél előbb visszafoglalja eredeti fészkelőhelyét.
szerző: László Péter