Népesség:
872 fő

Terület:
58,15 km2

Gánt Fejér megye északi részén, Székesfehérvártól 24 km-re, a Vértesi Natúrpark erdőkkel körülvett területén fekvő német nemzetiségű kisközség. „A Vértes-hegység déli szélén egyik bájos zugában rejtőzik Zámolytól északra, Csákberénytől keletre, Csákvártól nyugatra” – írja Károly János. Időjárását a hegyvidéki klíma jellemzi, a nyár hűvös, a tél fagyos, jellemzője az északnyugati szél. Gánt település neve a török kor előtt nem lelhető fel megbízható forrásokban, annak ellenére, hogy a környékbeli falvakról már régebbi időkből is számos leírás maradt fenn. A korábbi forrásokban említett török kor előtti események mindegyike egy Tolna megyei településre Gyántra vonatkoznak. Nevének eredete egyesek szerint szláv eredetű, mások szerint a német „sziklagörgeteg” szóból eredeztethető. Utóbbi feltételezésnek lehet valós alapja is, hiszen a Gánt felett magasodó meredek dolomitsziklákról folyamatosan morzsolódnak, gördülnek le a kisebb-nagyobb kődarabok. Gánt az első írásos említés szerint 1636-ban elnéptelenedett puszta volt, korábban Török Bálint „fővelő hellye”, azaz legelőbirtoka, amit később a zámolyiak birtokoltak. 1662-ben, a csókakői várbirtokhoz tartozó elpusztult települések és puszták felsorolásánál is megemlítik Gántot, majd ettől kezdve rendszeresen előfordul különböző oklevelekben. A leírások szerint a török kor után Gánt vegyes lakosságú településsé vált. Ezt bizonyítja az 1768-as urbárium, valamint Vályi András 1796-ból származó leírása is: „GANT. Elegyes tót falu, Fejér Vármegyében.” 1851-ben Fényes Elek igen találóan és tömören jellemezte a német falu parasztgazdálkodását: „Kevés szántóföld. Sok burgonya és gyümölcs. Szőlőhegy. Roppant vadaserdő”. E kevés szántóföldet egykor fáradtságos irtásokkal hódították el az erdőtől a telepesek. A német telepesek 1757-ben Alsó-Ausztriából, Bajorországból és Svábföldről érkeztek Gántra. 1783-ban Gánt önállóvá vált, a protestáns szlovákok elköltözése után csak németül folyt az istentisztelet. 1778-ban épült meg az első katolikus templom, a mai Szent Vendel nagytemplom 1839–1841 között épült. A parókia alapításával egy időben épült meg az iskola is. A mostani általános iskola 1936-ban épült. A falu mai képe már az 1860-as években kialakult: az utca mindkét oldalán szalagtelkes házak állnak, tőlük északra irtásterület, körülötte erdőség. Az erdők az uradalomhoz tartoztak, a szántóföldek pedig a község birtokát képezték, így Gántnak nem volt terjeszkedési lehetősége, sokan megélhetési gondokkal küszködtek, s emiatt nagyobb városokba költöztek vagy kivándoroltak Amerikába. A parasztok arra kényszerültek, hogy a szomszédos községekben vásároljanak földet, a településről sokan bérfuvarozást vállaltak. Megváltást jelentett a falu számára, amikor 1926-ban megnyílt a bauxitbánya, jó kereseti lehetőséget teremtve az itt élők számára. A gazdag bauxittelepeket az 1920-as évek elején fedezte fel Balás Jenő bányamérnök, akinek ma emlékszoba őrzi emlékét. Gánt környékének lakói a kutak ásása közben előkerülő vörös színű kőzetet már régen udvardíszítésre használták, de senki nem gondolta, hogy ezek a töredező vörös kövek valamikor Gánt környékének fő értékét képviselik majd. A bauxit kiaknázása már 1926-ban elkezdődött, s ekkor már 140 férőhelyes munkáslaktanya kiépítésére is sor került Gánt-Bányatelepen. Itt 30, vízvezetékkel és árammal ellátott egyszobás lakás állt a bányában dolgozók rendelkezésére. 1938-ban kultúrház, mozi, rendelő és iskola is működött. A bányában dolgozók száma az 1930-as években meghaladta az 1000 főt. Ma Gánt a megye egyik legkisebb települése, amely ennek ellenére az elmúlt évtized során jelentős fejlődésen ment át. Az utak szilárd burkolattal lettek ellátva, megépült a vízvezeték, a gáz- és a szennyvízcsatorna-hálózat, létrejött a telefonhálózat és a kábeltelevízió-rendszer, így a teljes infrastruktúra biztosított az itt lakók számára. A rendszerváltást követő időszakban megújult a teljes intézményhálózat is, az óvoda,
az általános iskola, az orvosi rendelő. A templom tetőszerkezetét felújították, a torony rézborítást kapott, s 2015-ben adták át a felújított Gránás Turistaszállót is. A 2015-ben 100. évfordulóját ünnepelő Vértes Vendéglő a falusi és a természetjáró turizmus egyik térségbeli emblematikus helyszíne. A községben a német anyanyelv ápolásának hagyományai vannak. Az
óvodában és az általános iskolában német nyelvoktatás folyik, megalakult a német kisebbségi önkormányzat. 1995 óta az Eschwege környékére kitelepített volt gánti és új német barátokkal kialakult a partnerkapcsolat. 1973 óta működik a német nemzetiségi énekkar és tánccsoport. Az elmúlt években pedig fiatalokból álló fúvószenekar alakult. Gánt községben
biztosított a vadászatnak hódolók részére a sportvadászat, igen jelentős az erdei turizmus, melyhez biztosított a szálláslehetőség. Új színfoltja a községnek a megépült lovascentrum, ahol a minőségi lótenyésztésen túl, minden évben jelentős sportrendezvényt is tartanak, amely nagy vonzóerő a lósportot kedvelők számára. A Szép Jelen Alapítvány tulajdonában álló, nonprofit elven működő közösségi üdülő, a Fecskepalota adományokból épült fel 1992–1994 között. Az alapítvány célja az volt, hogy a Fecskepalota a speciális szükségletű üdülővendégek számára biztosítson minőségi szolgáltatást. A Vértes belső medencéjében fekvő Gánt története szorosan összefügg Vérteskozma, Kőhányás és Kápolnapuszta (más néven Boldogasszonykápolna) történetével. A mai kisközség községhatára ezeknek a korábban önálló falvaknak az összeolvadásából jött létre. Többszáz évig a négy településből kettő az Esterházy, kettő pedig a Merán
birtokhoz tartozott.

Szerző: Karsa Dóra, Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Gánt Község Önkormányzata
8082 Gánt, Hegyalja u. 25.
Tel.: 22/375-118
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
gaweb: www.gant.hu

 

Letölthető leporelló:

Gánt

Fotógaléria