Kultúrtörténeti értékek és védelmük

Múzeumok, tájházak, emlékszobák

A Vértesi Natúrpark célja a terület természeti és a kultúrtörténeti értékeinek hosszú távú megőrzése és védelme, ezért az ide látogató turisták múzeumokban, tájházakban ismerkedhetnek meg a történelem jeles képviselőivel, a népi építészet csodálatos remekműveivel, a  már-már eltünő életformákkal és népi mesterségekkel.

Műemlékvédelem

A természetvédelmi munka mellett a Pro Vértes fontosnak tartja a Vértes térségében található jelentős kulturális értékek, műemlékek megóvását, szükség esetén újjáépítését. Az eredeti formájukban helyreállított létesítmények egykori, illetve mai kor követelményeinek megfelelő újszerű hasznosításával hosszú távú fenntartásukhoz és megőrzésükhöz kíván hozzájárulni. 
 

 

 

Hagyományok, mesterségek

A Vértesi Natúrpark településeinek lakossága hagyománytisztelő emberek, ezért még napjainkban is folytatják a már-már kihaló félben lévő mesterségeket és gyakorolják népszokásaikat, őrzik hagyományaikat. A Vértes területén erdei munkával, alapanyagok és ipari alapanyagokként alkalmazott termékek gyűjtögetésével, házi faiparral, bányászattal, mész- és szénégetéssel, valamint hamuzsírfőzéssel foglalkoztak. A hegylábi kiterjedt mocsár- és lápvilág ősi hasznosításának – halászat, csíkászat, pákászat – emlékei is fennmaradtak. Lássuk hát sorjában e mára eltűnő tevékenységek egykori emlékeit.

 

 

Népi építészet

Vérteskozma

A Vértes szívében, erdővel borított dombok ölelésében fekszik a szabadtéri néprajzi múzeumok hangulatát idéző, védett műemlékfalu. Egyetlen utcája – amelyet 60-70 porta szegélyez – a völgyből indul, és a domboldalra kapaszkodik fel.


 

 

Vallási emlékek-emlékhelyek, templomok, monostorok, apátságok

A sűrűn lakott hegységben nemcsak várak épültek, nemcsak falvak települtek, hanem a középkori szellemi élet és művelődés központjai, kolostorok, apátságok, templomok is. Árpád-házi királyaink közül Könyves kálmán (1095–1116), de különösen Géza (1141–1163) szorgalmazta a szerzetesrendek magyarországi letelepülését. A 12–13. században a világ zajától távol emelt épületeik közül azonban ma már csak néhány műemlék segít elképzelni a gazdagságot, a tökéletes és művészi építészeti kivitelezést és az áldozatkészséget, amelyeket a kor a keresztény vallásosság és művészet szolgálatába állítva tanúsított.

Népszokások, időjárási megfigyelések

Elődeink mindennapi életéből azokat a különböző napokhoz kapcsolódó, ismétlődő szokásokat gyűjtjük össze, amelyek időszakhoz kötötten az év rendjét és benne a végzett tevékenységet, ünnepeket is meghatározták. Vannak azonban olyanok is, amelyek nem egy-egy névhez, naptári naphoz, hanem esetleg egy évszakhoz vagy időszakhoz kötődnek (pl. disznóvágás), illetve olyanok is, amelyek ugyan minden család életében máskor következnek be, de meghatározó jelentőségűek (pl. házasságkötés), így különböző szokások kötődtek hozzájuk. Mindezeken keresztül a mai olvasó számára is kirajzolódnak elődeink szegényes, ám emberi kapcsolatokban igen gazdag mindennapjai, egész éves tevékenységük, valamint nemzetiségi, viselkedés- és szokásbeli sokszínűségük.

 

Katonai emlékek

A vértesi műemlékekről – a gyakran az erdők mélyén, a csend, a zavartalan nyugalom rejtelmes világában megbúvó, mohával benőtt kövekről, omladozó falakról és csonka tornyokról, avagy a pompás díszeiket, nemes arányaikat büszkén viselő ifjabb, mintegy két évszázados épületekről, amelyek egy-egy település központját képezik ma is – méltán mondhatjuk, hogy múltunk gyökereit jelentik. Hiteles tanúi a régi időknek, romjaikban is híven tájékoztatnak építőik életmódjáról, ízléséről, kultúrájáról. Viselik az építő erők és romboló indulatok nyomát, tudósítanak a békeidők teremtő igyekezetéről és a háborúk vagy kincskeresők vad pusztításairól. A hozzájuk fűződő mondák, mesék, hőstörténetek és helynevek megelevenítésével hű képet adnak népünk történelméről. Érzékeltetik a hosszú és rögös utat, amelyet az államalapítás és egyházszervezés első évszázadaitól mai kultúránk megteremtéséig népünk bejárt, elősegítik érzelmi kötődésünket az adott helyhez, ezáltal a hazához, egyúttal figyelmeztetnek az elemek romboló hatásának kitett tárgyi emlékek megóvásával kapcsolatos feladatainkra is.

A Vértes fennsíkját szebbnél szebb völgyek szabdalják, a meredek hegyormokról pedig mint ősi ékszerek, régi várak romjai nyúlnak a zöldellő lombok fölé. Megtaláljuk a hegységben a 13. században épült vértesszentkereszti apátság maradványait, amelynek szépsége, míves megmunkálása a korabeli európai színvonallal vetekszik. A 18. század közepén épült majki apátság, a csákvári Esterházy-kastély, a Mór központjában álló Lamberg- és Láncos-kastély ma is lényegében eredeti külsejét mutatva, a történelmi folyamatosságot jelzik.