Katonai emlékek

A vértesi műemlékekről – a gyakran az erdők mélyén, a csend, a zavartalan nyugalom rejtelmes világában megbúvó, mohával benőtt kövekről, omladozó falakról és csonka tornyokról, avagy a pompás díszeiket, nemes arányaikat büszkén viselő ifjabb, mintegy két évszázados épületekről, amelyek egy-egy település központját képezik ma is – méltán mondhatjuk, hogy múltunk gyökereit jelentik. Hiteles tanúi a régi időknek, romjaikban is híven tájékoztatnak építőik életmódjáról, ízléséről, kultúrájáról. Viselik az építő erők és romboló indulatok nyomát, tudósítanak a békeidők teremtő igyekezetéről és a háborúk vagy kincskeresők vad pusztításairól. A hozzájuk fűződő mondák, mesék, hőstörténetek és helynevek megelevenítésével hű képet adnak népünk történelméről. Érzékeltetik a hosszú és rögös utat, amelyet az államalapítás és egyházszervezés első évszázadaitól mai kultúránk megteremtéséig népünk bejárt, elősegítik érzelmi kötődésünket az adott helyhez, ezáltal a hazához, egyúttal figyelmeztetnek az elemek romboló hatásának kitett tárgyi emlékek megóvásával kapcsolatos feladatainkra is.

Alkategóriák

Bronzkori emlékek

A Dunántúl legtöbb változást mutató régióját ebben a korban elsősorban Pest, Komárom és Fejér megyék területével azonosíthatjuk. A késő bronzkorban viszont mind a Dunántúlon, mind pedig Észak-Magyarországon jelentős, erődített törzsi központok, földvárak alakultak ki körülöttük a szegényebb rétegek kisebb falvaival. Sok esetben viszont csak a történeti események ismeretében lehet meghatározni, hogy egy-egy telep sáncárok rendszerrel, vagy széles vizesárokkal kialakított védelmi rendszere külső ellenséggel vagy belső viszállyal, vagy éppen mindkettővel szemben volt hivatott védelmet nyújtani.

Római kori emlékek

Az európai kultúra egyik kiemelkedő korszakának tekinthetjük a római kort, amikor a társadalom szerveződése a megelőző és a későbbi időszakokhoz képest is magasabb szintet ért el, ami a lakosság életszínvonalának ugrásszerű emelkedéséhez vezetett. A Vértes környékének legnagyobb római kori lelőhelyei, illetve lelőhelykörnyezetei Csákvár és Környe. 

Harcok - Várak - Regék

A magyarországi várak építését a tatárjárás után IV. Béla király rendelte el a külső támadások elleni hathatós védekezés érdekében. Ezek a várak azonban kezdetben a környék, valamint az utak forgalmának védelme mellett főleg tulajdonosaik hatalmát voltak hivatottak biztosítani. A várak közül több lényegében nem is vár, inkább csak egy torony volt. A vértesi várak is a Palota, Székesfehérvár és Tata által alkotott védelmi rendszer láncszemei voltak, amely szó szerint valóságos vértet képezett előbb a német és cseh betörések ellen, később pedig a török sereg feltartóztatása és a mögöttes területek védelme volt a feladatuk.

 

II. Világháború emlékei

A második világháború magyarországi hadszínterén folytatott végső küzdelmek közül a Vértes területén vívott harcok magyar szempontból jelentős haditetteknek számítottak. A honvédség leharcolt és megfogyatkozott erői, ahogy 1944 őszén a Kárpátok hágóinál és Torda körül, úgy ezen erdős, hegyes térségben is több héten keresztül sikeresen feltartóztatták a túlerőben és technikai fölényben lévő szovjet Vörös Hadsereg csapatait. Jóllehet az általános hadihelyzet, főképpen a főváros gyűrűbe zárása után - a korabeli szlogent idézve - "reménytelen de nem kilátástalan" volt egyes magyar honvédcsapatok mégis valami megmagyarázhatatlan hősiességet és bátorságot tanusítottak e végső harcok alatt.