Kultúrtörténeti értékek és védelmük

Múzeumok, tájházak, emlékszobák

A Vértesi Natúrpark célja a terület természeti és a kultúrtörténeti értékeinek hosszú távú megőrzése és védelme, ezért az ide látogató turisták múzeumokban, tájházakban ismerkedhetnek meg a történelem jeles képviselőivel, a népi építészet csodálatos remekműveivel, a  már-már eltünő életformákkal és népi mesterségekkel.

Harcok - Várak - Regék

A magyarországi várak építését a tatárjárás után IV. Béla király rendelte el a külső támadások elleni hathatós védekezés érdekében. Ezek a várak azonban kezdetben a környék, valamint az utak forgalmának védelme mellett főleg tulajdonosaik hatalmát voltak hivatottak biztosítani. A várak közül több lényegében nem is vár, inkább csak egy torony volt. A vértesi várak is a Palota, Székesfehérvár és Tata által alkotott védelmi rendszer láncszemei voltak, amely szó szerint valóságos vértet képezett előbb a német és cseh betörések ellen, később pedig a török sereg feltartóztatása és a mögöttes területek védelme volt a feladatuk.

 

Műemlékvédelem

A természetvédelmi munka mellett a Pro Vértes fontosnak tartja a Vértes térségében található jelentős kulturális értékek, műemlékek megóvását, szükség esetén újjáépítését. Az eredeti formájukban helyreállított létesítmények egykori, illetve mai kor követelményeinek megfelelő újszerű hasznosításával hosszú távú fenntartásukhoz és megőrzésükhöz kíván hozzájárulni. 
 

 

 

Hagyományok, mesterségek

A Vértesi Natúrpark településeinek lakossága hagyománytisztelő emberek, ezért még napjainkban is folytatják a már-már kihaló félben lévő mesterségeket és gyakorolják népszokásaikat, őrzik hagyományaikat. A Vértes területén erdei munkával, alapanyagok és ipari alapanyagokként alkalmazott termékek gyűjtögetésével, házi faiparral, bányászattal, mész- és szénégetéssel, valamint hamuzsírfőzéssel foglalkoztak. A hegylábi kiterjedt mocsár- és lápvilág ősi hasznosításának – halászat, csíkászat, pákászat – emlékei is fennmaradtak. Lássuk hát sorjában e mára eltűnő tevékenységek egykori emlékeit.

 

 

Népi építészet

Vérteskozma

A Vértes szívében, erdővel borított dombok ölelésében fekszik a szabadtéri néprajzi múzeumok hangulatát idéző, védett műemlékfalu. Egyetlen utcája – amelyet 60-70 porta szegélyez – a völgyből indul, és a domboldalra kapaszkodik fel.


 

 

Kastélyok

Az 1700-as évek első évtizedeit már egy csendesebb politikai közhangulat váltotta fel, amely a gazdagodás, az alkotás, a kultúra fejlődésének kiemelkedő korszakát indította el az országban. A régebb óta gyarapodó Esterházyak mellett a hirtelen meggazdagodott Festetichek, Batthyányak, Pálffyak, Károlyiak és Erdődyek óriási vagyonukat elsősorban építkezésekre használták fel. Elhagyva az immár korszerűtlenné vált, hegyen épült várakat, új, pompás – kezdetben barokk, később klasszicista stílusú – kastélyaik számára uradalmaik legszebb lankás pontjait választották.

Vallási emlékek-emlékhelyek, templomok, monostorok, apátságok

A sűrűn lakott hegységben nemcsak várak épültek, nemcsak falvak települtek, hanem a középkori szellemi élet és művelődés központjai, kolostorok, apátságok, templomok is. Árpád-házi királyaink közül Könyves kálmán (1095–1116), de különösen Géza (1141–1163) szorgalmazta a szerzetesrendek magyarországi letelepülését. A 12–13. században a világ zajától távol emelt épületeik közül azonban ma már csak néhány műemlék segít elképzelni a gazdagságot, a tökéletes és művészi építészeti kivitelezést és az áldozatkészséget, amelyeket a kor a keresztény vallásosság és művészet szolgálatába állítva tanúsított.

Jeles napok

Ez a fejezet naptári rendben január 1-jétől december 31-ig ad áttekintést a magyar paraszti élet jeles napjaihoz és ünnepeihez fűződő népszokásokról és hiedelmekről. Noha a jeles napok valamilyen szent vagy Jézus életének hagyományosan kialakított ünnepeihez kapcsolódnak, ebben a fejezetben nem a vallási, hanem a néphit- és szokásbeli vonatkozásaikat mutatjuk be.

Népszokások, időjárási megfigyelések

Elődeink mindennapi életéből azokat a különböző napokhoz kapcsolódó, ismétlődő szokásokat gyűjtjük össze, amelyek időszakhoz kötötten az év rendjét és benne a végzett tevékenységet, ünnepeket is meghatározták. Vannak azonban olyanok is, amelyek nem egy-egy névhez, naptári naphoz, hanem esetleg egy évszakhoz vagy időszakhoz kötődnek (pl. disznóvágás), illetve olyanok is, amelyek ugyan minden család életében máskor következnek be, de meghatározó jelentőségűek (pl. házasságkötés), így különböző szokások kötődtek hozzájuk. Mindezeken keresztül a mai olvasó számára is kirajzolódnak elődeink szegényes, ám emberi kapcsolatokban igen gazdag mindennapjai, egész éves tevékenységük, valamint nemzetiségi, viselkedés- és szokásbeli sokszínűségük.