Hírek

A légkörrel minden pillanatban kapcsolatban vagyunk, emiatt olyan általános jelenséggé vált a számunkra, amelynek létezését csak kivételes alkalmakkor tudatosítjuk.

Ha Földünket egy alma méretére kicsinyítenénk le, akkor légkörünk vékonyabb lenne, mint az alma héja, saját perspektívánkból nézve azonban láthatjuk mennyire összetett, izgalmas, olykor veszélyes jelenségeknek ad otthont. Közvetlen hatással van az élőlényekre, befolyásolja a mindennapjainkat, de mi is hatást gyakorlunk a légkörre. Számtalan körfolyamat játszódik le benne, többek között a víz körforgása, hőmérsékleti anomáliák, vagy különböző anyagtranszportok, amelyek eltérő élettereket kapcsolnak össze egy óriási rendszerré. Közülük érdemes megemlíteni a Szahara és az Amazonas vidékének kapcsolatát, melynek alapja az az Afrikából származó homok, melyet a szél a Szaharából kap fel, majd az Atlanti-óceánon át Amazóniában rak le, tápanyagokkal látva el az ottani ökoszisztémát. Ez egy tipikus példája annak, ahogy látszólag össze nem tartozó, egymástól távol eső életterek hatást gyakorolnak egymásra. A folyamatról az alábbi videóban lehet többet megtudni.[1] 

NASA's Goddard Space Flight Center

 

Ezek közül a kapcsolatok közül sokat már megismertünk, de sok még felderítésre vár. Nemcsak a légkör, hanem a folyók, tavak, óceánok, és a mélységi vizek is összeköthetnek élettereket, felállítva az érzékeny, egyensúlyi állapotot a terület és élőlényei között.

Ahogy minden élettérnek megvannak a saját jellegzetes ismertetőjegyei, - például a talaj, a domborzat, a hőmérsékleti és csapadékviszonyok, - melyek megkülönböztetik más életterektől, addig a rajta élő életközösségek is formálják az adott élőhely képét. Mára már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy az emberi léttel a hulladék is szorosan összekapcsolódik, sajnos mi sok egyéb hatás mellett ezzel járulunk hozzá egy-egy élőhely formálásához. Szükség van azonban arra, hogy tudatosítsuk magunkban, a hulladék nem statikus eleme a környezetünknek. Az csupán egy pillanatnyi állapot, amikor a hulladék a környezetünket terheli, de az életterek dinamikus kapcsolata folytán idővel végül kiterjedt szennyezéssé válhat.

A Zámolyi-medencében időszakosan megjelenő lufik esete egy ilyen példa, amely látszólag ártatlan jelenség, de egy mélyebb probléma jelenlétére utal.

A műanyagok feltalálása drasztikusan megváltoztatta az emberiség életét. A jelenlegi fejlettségi szintünket és életminőségünket nem tudnánk tartani nélkülük, mára viszont egy ördögi körbe kerültünk fogyasztási szokásaink miatt. A hétköznapokban használt műanyagok jelentős részét rövid életciklusra tervezték, gondoljunk például a zacskóba csomagolt élelmiszerekre, melyek csomagolása a kibontás után közvetlenül a kukában landol. Naphosszat lehetne példálózni azokkal a műanyagokkal, amelyek életciklusa a felhasználónál eltöltött minimális idő – jellemzően percek– elteltével véget ér és hulladék válik belőlük. Az újrahasznosításnak köszönhetően ez a rövid életciklus egy későbbi időpontban, és más formában újrakezdődhet, ehhez viszont szükséges, hogy a környezettudatos látásmódot a fogyasztási szokásainkkal összehangoljuk.

Természetvédelmi munkatársaink a Zámolyi-medence területét járva már többször találkoztak olyan lufikkal, amelyek természetvédelmi területen fejezték volna be életciklusukat. A Kárpát-medencei és a helyi viszonyok lehetővé teszik, hogy a szél, illetve a víz messzi tájakról szállítson anyagokat a térségbe, így a lufik eredete sem állapítható már meg. Ezek a lufik viszont csak jelzőbójái az anyagtranszportok egyik formájának, amelyek láthatatlan módon telítik és terhelik a természetet. Nem ér véget azonban a Zámolyi-medencében a hulladék útja, hiszen az ilyen vízgyűjtők amellett, hogy természetes módon továbbítják a csapadékot, a nem akkumulálódott hulladék egy részét is továbbítják. Az UV sugárzásnak kitett polimerek gyorsan töredeznek, emiatt a származási helyüktől távolodva rendszerint egyre kisebb méretűvé válnak. A műanyagok transzportja során a nagyobb makro-testek és a kisebb részecskék a fizikai tulajdonságaik alapján választódnak ki, így a nagyobb távolságokat azok teszik meg, melyek könnyebben szállítódnak.

A tapasztalt természetjárók ismerik a jelenséget, amikor háborítatlan területen lépten-nyomon hulladékba botlanak. Hiába próbálunk meg egy-egy életteret megóvni a szennyezőanyagoktól, ezek nem a táj különálló mozaikjai, hanem a nagy rendszer részei.

Fontos, hogy a lufik példáján keresztül tisztában legyünk azzal, hogy hulladékaink az után is léteznek, hogy eltűntek a szemünk elől, az viszont, hogy hová kerülnek, kétségkívül a fogyasztó felelőssége. Nagy eredményt hozhat az is, ha mi magunk már csak a közvetlen környezetünkben is odafigyelünk a saját szemetünkre, hiszen a Földön sokan élünk, így akár hamar rendet is rakhatnánk magunk körül.

A Vértesi Natúrparkban élők tudatos gondolkodása mára már hagyományt teremtett, hiszen minden évben szemétszedési akciónap keretében tisztítják meg közvetlen környezetüket.  A kezdeményezéshez minden évben több település és számos közösség csatlakozik, a Pro Vértes szervezésében 2022-ben 5 tonna, idén pedig 7,1 tonna hulladékot gyűjtöttek össze.

 

 

 

 

Olvasson többet az elmúlt évek szemétszedési akciónapjairól az alábbi linkekre kattintva:

https://provertes.hu/index.php/hirek/987-tavaszi-nagytakaritas-a-vertesi-naturparkban

https://provertes.hu/index.php/hirek/1056-tavaszi-nagytakaritas-a-vertesi-naturparkban-2023