A római kori városok, települések a birodalom bukása után is továbbéltek. A honfoglaló magyarok települései nagyrészt ugyanott alakultak ki, ahol a rómaiaké, egyrészt, mert ugyanazok a természeti és földrajzi tényezők befolyásolták helyük megválasztását, másrészt, mert a római telepek, erődök köveit mint építőanyagot felhasználhatták (pl. Csákvár, Környe). Több helységnév továbbra is fennmaradt, s ezek azóta is őrzik az antik előzményeket. Pannonia városainak névhasználata is fokozatosan szűnt csak meg, s a folyók nevénél is tapasztalhatunk továbbélést: Danuvius–Duna, Dravus–Dráva, Savus–Száva, Arrabo–Rába, Mursella–Marcal, Salla–Zala (Póczy 1976, Sági 1983, Hajnóczi 1987).
Településeink római kori nevének továbbélését véli felfedezni a népnyelv több környékbeli település mai nevében. Közismert vélekedés szerint Környe római kori neve Quirinium volt. (Szabó Ádám, a Nemzeti Múzeum régésze azonban – az Itinerarium Antonini és a Notitia Dignitatum alapján – azt feltételezi, hogy feltehetően inkább Vincentia lehetett). Csákvár római nevének – Floriana – továbbélését véli felfedezni a népnyelv a ma Csákvárhoz tartozó egykori Fornapuszta középkori falu nevével kapcsolatban is.
Vannak azonban a legelőhasználattal kapcsolatos nyelvi eredetű emlékek is térségünkben. Tekintettel arra, hogy Magyarországon 1844-ig a hivatalos nyelv a latin volt, így az élet számos területén őrzünk latin eredetű nyelvi emlékeket, illetve földrajzi neveket. Ennek emléke a natúrpark számos településén fennmaradt Páskom földrajzi név is. A latin pascum szó gyepet, legelőt jelent. Magyar, s főként dunántúli használatában ez a külső legelőt jelentette, ahol a szarvasmarhák nem igázott vagy nem fejt állományait tartották. Ismereteink szerint Páskom földrajzi név szinte az összes nagyobb gyepterülettel rendelkező natúrparki településen – Pátkán, Zámolyon, Csákváron, Bodméron, Csákberényben, Bokodon és Gánton is – volt.
A Szesszionátus-legelő földrajzi név is több településen – Pátka, Zámoly, Szár – előfordul. A sessio a korábbi szóhasználatban úrbéri telket jelentett, tehát ezek a területek a településen telekkel rendelkező gazdák közös legelői voltak.
Szerző: Viszló Levente
Irodalom
-Hajnóczy J. Gy. (1987): Pannónia római romjai. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.
-Póczy K. (1976): Pannoniai városok. Corvina Kiadó, Budapest.