(Csenkepuszta, 1869. augusztus 13. – Csákvár, 1925. január 29.)

tanár, szakíró, tankönyvíró, pedagógus

A Csenkepusztán született mezőgazdasági szakember az Akadémia elvégzése után az Esterházy grófok csákvári (korábban gesztesinek nevezett) uradalmába került. Az uradalom akkori tulajdonosa, gróf Esterházy Miklós Móric kimondottan azzal a szándékkal hívta a kiváló felkészültségű gazdászt Csákvárra, hogy a csákvári Gurdi-majorban létesítendő földműves iskola vezető tanára legyen. A meghívást elfogadta, így egy életre szólóan eljegyezte magát a csákvári uradalommal. Munkássága úgyszólván a mezőgazdaság minden ágát felölelte. Dolgozott a gyakorlatban, tevékeny szerepet vállalt a mezőgazdasági szakirodalomban, kiváló tanár volt, foglakozott szőlészettel és borászattal is. Több alkalommal járt külföldön, s ottani tapasztalatait mind a szakíró, mind a gyakorló szőlész eredményesen hasznosította. Méhészet című könyvének első kiadása 1908-ban, a második, bővített kiadása 1915-ben jelent meg. Maga is szenvedélyes méhész volt, aki jövedelmezőségi szempontból is ajánlotta a méhészkedés gyakorlását a kisgazdaságokban. Tankönyvíróként is országos hírnévre tett szert, hiszen Mezőgazdaságtan című könyve a magyar mezőgazdasági tankönyvírásban egyedülállóan 1930-ban már a nyolcadik kiadását érte meg. Az 1920-as évek legelején súlyos betegsége miatt nyugalomba vonult ugyan, Csákvártól azonban ekkor sem vált meg, az uradalmi központban lévő kis portáján méhészkedett egészen haláláig. Sírja a csákvári temetőben található.

Szerző: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente