(Majkpuszta 1881. április 27. – Bécs, 1960. június 28.)

arisztokrata, politikus, császári és királyi kamarás (1905), az Osztrák Császári Lipót-rend nagykeresztese (1916), valóságos belső titkos tanácsos (1916), miniszterelnök (1917)

Esterházy Péter író nagyapja.

Esterházy Móric Majkpusztán született 1881-ben. Tanulmányait a budapesti és az oxfordi egyetemen végezte. Itt ismerte meg Lord Halifaxot, Anglia későbbi külügyminiszterét, akihez szoros barátság fűzte. Az egyetem elvégzése után hosszabb utazást tett Európában és Észak-Amerikában. 1905-ben kapcsolódott be a politikai életbe, amikor örökös jogon a főrendiházban foglalt helyet. A Ferenc József halála után trónra lépő, a politikai ügyekben még kevésbé tájékozott IV . Károly lemondásra szólította fel Tiszát, amit ő május 23-án be is adott. Ezután Károly király több párttal tárgyalt, és sokak meglepődésére június 8-án a politikai élettől távol maradó, kevésbé ismert 36 éves Esterházy Móric grófot kérte fel kormányalakításra. Célkitűzései – elsősorban a szociális reformok és a választójog kiterjesztése – a nemzeti munkapárt parlamenti többsége miatt zátonyra futottak, így a kabinet csakhamar válságba sodródott, így Esterházy augusztus 19-én benyújtotta lemondását. A másnap kinevezett Wekerle Sándor átvette a leköszönt kormány valamennyi tagját. A Wekerle-kabinetben 1918. január 25-től május 8-ig tárca nélküli miniszteri – ténylegesen népegészségügyi – posztot vállalt, s rövid ideig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vezetésével is megbízták. A Tanácsköztársaság alatt a csákvári földműves iskolát vezette, a proletárdiktatúra bukása után pedig visszavonultan gazdálkodott birtokain. A politikába 1931-ben tért vissza ismét, amikor a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt színeiben jelöltséget vállalt a tapolcai kerületben, ahol meg is választották képviselőjükké. Pártjában már a kezdetekkor nagy tekintélyre tett szert. Mindvégig ellenezte Magyarország háborús részvételét, támogatta Kállay Miklós második világháborúból történő „kiugrási” politikáját. 1944 szeptemberében ott volt azon a koronatanácson, amelyen a háborúból való kilépést határozták el, amit Horthy október 15-én proklamált. Emiatt az év decemberében a Gestapo letartóztatta, kezdetben a Margit körúti katonai fogházban, később Sopronkőhidán raboskodott. 1945 februárjában a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan szeptemberben térhetett vissza Magyarországra. Távollétében a németek az uradalom állatait elhajtották, a kastélyt és a magtárakat kifosztották. Esterházy Móric hazatérte után nem vállalt közéleti szereplést. Ellenállási érdemeit elismerték ugyan, de 1951-ben családjával és idős édesanyjával együtt a kommunisták a fővárosból a Nógrád megyei Hortra telepítették ki. Internálása alatt sírásóként dolgozott. 1956-ban lányával Bécsbe emigrált, ahol az unokaöccse által felajánlott egyik Esterházy-kastélyban élte le hátralévő négy évét. 1960-ban hunyt el Bécsben.

Szerző: Viszló Levente