(Nemeskisfalud, 1814. augusztus 27. – Kispest, 1915. január 31.)

politikus, az 1832–1836-os rendi országgyűlésen országgyűlési követ, 1848-tól országgyűlési képviselő

Madarász József politikus, aki már 1832-ben, alig 18 évesen bekapcsolódott a közügyekbe bátyja, Madarász László oldalán: ekkor lett a sárkeresztúri kerület követe az 1832-1836-os rendi országgyűlésben. Innentől kezdve 1915-ös haláláig ezt a kerületet képviselte a törvényhozásban. 1834-ben tett ügyvédi vizsgát, miközben már bekapcsolódott az országgyűlési ifjak tevékenységébe. A csoportot titkolt demokrata és köztársaságpárti nézeteik miatt 1836-ban betiltották, tagjait jórészt letartóztatták, a többiek ellen pedig elfogatóparancsot adtak ki. Erről Madarász József így írt: „S miért idéztettünk mi hazaárulási pörbe Mert az alkotmányos szabadság őrei valánk, mert a törvényt tiszteltetni kívántuk mások által is. Köszönjük kormány, hogy fivéremet 25, engem 23 éveimmel fiatalon, hazánk leghívebbjei közé avattál. Boldogtalan kor, a melyben főbenjáró vétségbe idéztetni meg a hatalom által azonos a nemzet előtt, a megtiszteltetéssel. Ez indokból kellett hazaárulási pörbe idéztetni: Wesselényi Miklós bárót, s elitélve bezáratni; Kossuth Lajost és be is záratni egyúttal; […] Madarász Lászlót Fehérből; Madarász Józsefet Fehérből. Ismételve köszönöm, hatalom, hogy hazám leghívebbjei közé avattál!” Az 1848-as választásokon is a sárkeresztúri kerületben szerzett mandátumot. Az országgyűlés tevékenységében az utolsó napig aktív szerepet vállalt, amiért a szabadságharc leverése után hat év börtönre ítélték, pedig felesége kegyelmi kérvényét maga Haynau is támogatta: „A letartóztatott Madarász ellen ne beszéljenek, mert az a Józsi, a jó Madarász; a rossz Madarász, az a Laczi Madarász”. Büntetését a kufsteini és az olmützi börtönökben töltötte le. 1856-ban szabadult; kényszerlakhelyül Paksot jelölték ki számára. 1859-ben meglátogatta bátyját Amerikában, valamint Kossuthot Londonban. Hazatérése után újra bekapcsolódott a politikai életbe. Az 1861-es választásokon újra megválasztották képviselőnek, ahogy haláláig is mindig. Harcos függetlenségiként („49-esként”) az 1848 utáni egész politikai pályája során az Ausztriával történő mindennemű közösködés felszámolásáért küzdött. 1867-ben egyike volt annak a hét képviselőnek, akik Ferenc József magyar királlyá koronázása ellen voksoltak, s a beiktatási ceremónián sem jelentek meg, helyette Cinkotán tiltakoztak a szerintük törvénytelen aktus ellen. Első házasságából született Jenő fia, aki szintén az apja nyomdokain járva 1869-től több cikluson keresztül volt országgyűlési képviselő, valamint az 1948-as Függetlenségi Párt egyik vezetője. Második házasságából 1879-ben született József fia, aki 1905 és 1910 között úgyszintén országgyűlési képviselő volt függetlenségi színekben. Az ifjabb József - mint az egyik legfiatalabb képviselő - 1905-ben korjegyző volt, miközben apja korelnök. Először a két testvér Madarász László és József voltak egyidejűleg parlamenti képviselők, majd a fiatalabb Madarász József és két fia is, így kijelenthetjük, hogy minden idők egyidejűleg legtöbb képviselőt adó és leghosszabb ideig képviselősködő (és egyéb rekordokkal is bíró) családja a Madarász család volt. Madarász József Magyarország valaha volt legidősebb korban, 95 évesen megválasztott, valamint a legidősebb aktív (100 évesen) országgyűlési képviselője volt. Ha a modern értelemben vett magyar parlamentarizmus töretlen lett volna, akkor az idősebbik Madarász József összességében 67 évet is eltölthetett volna a parlament padsoraiban, de így is - az 1832-1836-os ciklust is beleszámítva - összesen 56 éven át volt képviselő. Élete végéig kitűnő szellemi frissességnek örvendett, és még 100 évesen is felszólalt a parlamentben. 1915. január 31-én érte a halál az akkor még önálló város Kispesten.

Szerző: Viszló Levente