(Tóváros, 1821. december 20. – Nagyigmánd, 1849. július 12.)

római katolikus plébános

Josefus Mansbart viaszöntő és mézesbábos mester, valamint Anna Venusin gyermekeként született. Tizennégy éves korában a szülei beíratták a hatosztályos tatai piarista gimnáziumba, majd tanulmányai befejezése után a papi pályát választotta. Pappá szentelése után, 1843-ban először Győrbe, majd 1847-től a Vértes lábánál levő katolikus és református lakosú faluba, Csákberénybe került plébánosnak. A fiatal pap itt élte meg az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc mindennapjait, a győztes tavaszi hadjáratot, Buda visszafoglalását és a debreceni országgyűlés április 14-i döntését, amely kimondta Magyarország függetlenségét és a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztását. Csákberényben Mansbart Antal a katolikus, Szikszay János pedig a református templomban hirdette ki a Függetlenségi nyilatkozatot. Néhány hónap múlva Nagyigmándon Haynau – megtorlásul – golyó általi halálra ítélte őket.

Szerző: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente