A premontrei szerzetesrend valószínűleg az Árpád-háziakkal és a rendalapító Norbert apáttal is rokonságban álló Hartwik püspöknek – Szent István nagyobbik legendája írójának – köszönhette azt a támogatást, amelynek eredményeként a 12. században sorra létesültek a rend monostorai Magyarországon. Ezek közül a Vértes északi részén, a Csák-nemzetség birtokán felépült majki prépostság volt az egyik legjelentősebb. Akkori jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hiteles helyi teendőket is ellátott, vagyis hatósági megbízás alapján közhiteles iratokat (okleveleket, végrendeleteket) állított ki.

Első okleveles említése 1235-ből, az utolsó pedig 1516-ból származik. A köztes időben gyakran előfordult különböző okiratokban, amelyek főleg birtokaikról rendelkeztek. 1388. október 25-től november 4-ig Zsigmond király és felesége Mária királyné a Vértesben tartózkodott. Majkról keltezett oklevelei bizonyítják, hogy a premontreiekhez is ellátogatott. 1495-ben Lőrincz, majki prépost több más tanúval együtt jelen volt, amikor II. Ulászló király Újlaki Lőrincnek adományozta Gesztes várát. A török időkben a szerzetesek elmenekültek a kolostorból, és azt a tatai várbirtokhoz csatolták. A sűrű tulajdonosváltást követően új fejezet kezdődött a hely történetében, amikor 1727-ben gróf Esterházy József kezébe került Majkpuszta, aki azt az olasz kamalduli barátok rendelkezésére bocsátotta. A korábbi épületek romjai helyén hamarosan megkezdődött az osztrák Anton Pilgram tervei és középkori olasz minta szerinti, a rend ősi reguláinak megfelelő építkezés. Az alapító kegyúr arra is engedélyt adott, hogy Oroszlánkő és Gesztes vár romjait, és a vértesszentkereszti monostor köveit az építési munkálatokhoz felhasználják. A remeteség létrehozását az Esterházyakon kívül még 16 főúri család támogatta egy-egy remetelak állításával. A három sorban felépített cellaegyüttest a kamalduliak védőszentjéről, Nepomuki Szent Jánosról elnevezett barokk stílusú templom, és az apátsági főépület egészítette ki. A templom az 1800-as évek első felében leégett, köveit az oroszlányi evangélikus templom építéséhez használták fel. A helyreállítások során csak a harangtornyot sikerült megmenteni. A falakon kívül, az erdőben emelt celli Mária-kápolna viszont ma is áll.

A remeteség főépületének középső részén a perjel rezidenciája volt. Itt kaptak szállást a vendégek és átutazók, és itt alakították ki a közös ebédlőtermet. A szabályos rendben sorakozó, az építtető családok címerével díszített remetelakok utcát alkotnak, amely hűen adja vissza a kamalduliak zárt életének, de együvé tartozásának hangulatát. Mindegyikben hálószoba, a munkavégzéshez szolgáló műhely, élelmiszerek és egyéb anyagok tárolására alkalmas kamra, valamint a hitélet gyakorlásához szükséges, oltárral ellátott, freskókkal díszített miniatűr kápolna állt egy-egy remete rendelkezésére. Minden házhoz kis kert tartozott. A magas kőkerítéssel körülvett házban és annak apró udvarában morzsolgatták le életüket a cellák lakói. A szigorú némasági fogadalmat tett szerzetesek szomszédaikat nem láthatták, egymással szót nem válthattak. Életrendjüket a Nap járásához igazították. Napjaik kertjük művelésével, a termékek feldolgozásával, kegy- és egyházművészeti tárgyak készítésével, elmélkedéssel és szigorú önvizsgálattal teltek. Beszélgetésre évente két alkalommal, a nagy egyházi ünnepeken volt lehetőségük. Ekkor a kolostor pompásan díszített ebédlőjében összegyűlve húst és vizezett bort fogyaszthattak, búcsújáráskor pedig gyóntatói feladatokat is elláttak. A remeteség sorsa drámai fordulatot vett, amikor II. József feloszlatta a rendet, mivel szigorú némasági fogadalmat tett szerzetesei nem végeztek oktató vagy betegápoló tevékenységet. Esterházy Móric a nagy főépületet vadászkastéllyá alakította át, a kastélyt övező területet pedig angolparkká varázsolták. A II. világháború után a remetelakok bányászlakásokként szolgáltak.

A Pro Vértes Közalapítvány 1999-2000-ben egy évig üzemeltette a Kincstári Vagyoni Igazgatóság Komárom-Esztergom Megyei Hálózati Egységének kezelésében lévő Majki Műemlékegyüttest. A Műemlékegyüttes Közép-Európa egyik utolsó barokk korból ránk maradt hajdani szerzetesi remetesége, és ebből kifolyólag ma is jelentős turisztikai látogatóközpont. Felbecsülhetetlen kulturális örökségünk, épp ezért nem szabad, hogy veszendőbe menjen. A Pro Vértes Közalapítványnak az üzemeltetés ideje alatt sikerült kezdeményeznie a kastély jobb szárnyának felújítását és levezényelni a munkálatokat. Ennek köszönhetően a vendégek – az idegenvezetés keretében – azóta is megtekinthetik a kastély legszebb termét, a bemutatható állapotba hozott, freskókkal díszített refektóriumot.