
Életének 76. évében elhunyt Dr. Kordos László geológus, paleontológus, egyetemi magántanár, a földtudományok akadémiai doktora. Személyében a hazai és nemzetközi őslénytan egyik legelismertebb szaktekintélyét veszítettük el.
Kötődése a Vérteshez
Dr. Kordos László tudása és fáradhatatlan lelkesedése elengedhetetlen volt a Vértes földtörténeti múltjának összefoglalásában. Alapvető szerepet vállalt a Vértesi Natúrpark őslényeinek kutatásában, szoros és gyümölcsöző együttműködésünk koronájaként pedig ő alkotta meg a Vértesi Natúrpark monográfiájának őslénytani fejezetét, ezzel a munkájával pedig maradandó tudományos és kulturális értéket hagyott hátra térségünk számára is. Személyes kötődése a Pro Vérteshez abban is tovább él, hogy szervezetünk munkatársai között is van, aki egykor az ő egyetemi hallgatójaként ismerkedhetett meg az őslények világával.
A hazai őslénytan megkerülhetetlen alakja
Tudományos pályafutása során évtizedeken át formálta a magyar földtudományt. 1974-től egészen 2012-ig volt a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) munkatársa, ahol a múzeum és a könyvtár vezetése mellett 2007 és 2010 között igazgatóként is irányította az intézményt.
Nevét a szélesebb közönség és a nemzetközi tudományos világ elsősorban a rudabányai ásatások révén ismerte meg. 1971-től részt vett a világhírű Rudapithecus hungaricus („Rudi”) ásatásokban, melyeket 1978-tól már ő maga irányított, valamint az 1999-ben megtalált „Gabi” névre keresztelt, 10 millió évvel ezelőtt élt emberszabású ősmajom leírása és kutatása is az ő nevéhez kötődik. Több mint 600 szakmai publikációjában nemcsak az emberré válás korai szakaszával, hanem az ipolytarnóci ősállatokkal, a mecseki Komlosaurus dinoszaurusz-lábnyomokkal és a Kárpát-medence emlősfaunájának kialakulásával is behatóan foglalkozott.
Kordos professzor nagy tudású pedagógus volt, aki 1975-től kezdve elhivatottan oktatott hazánk legnevesebb intézményeiben, így ma a szakmában dolgozók szinte minden generációját tanította. 1975-től a Kossuth Lajos Tudományegyetem külső előadója és a doktori iskola megalapítója, 1976-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem Őslénytani Tanszékének előadója és konzulense, 1997-től a Szent István Egyetem Állatorvosi Karának paleozoológia előadója, 2010-től pedig a Nyugat-magyarországi Egyetem Természettudományi Karának egyetemi tanára volt.
Küldetésének tekintette, hogy a tudomány ne maradjon meg egy szűk közönség számára, így több tucatnyi népszerűsítő könyv – mint a Magyarország barlangjai, Az első ötvenmillió év, Az emberiség kezdetei, a Sárkánygyíkok vagy a Rudapithecus kutatás –, valamint rengeteg tévés és rádiós szereplés révén hozta közelebb az érdeklődőkhöz a régmúlt csodáit.
A National Geographic Magyarország és a Természet Világa szerkesztőbizottsági tagjaként és a Mindentudás Egyeteme előadójaként is rengeteget tett a hazai természettudományos gondolkodás formálásáért.
Kimagasló munkásságát 2009-ben Az év ismeretterjesztő tudósa díjjal, 2014-ben pedig a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el.
Emlékét a Kárpát-medence ősmaradványai és tanítványai őrzik.
Nyugodjék békében!