Gánton nemcsak a regényes körülmények között megtalált bauxit, s az érte harcoló kalandorok, bányászok, hanem a megélhetésért küzdő, sokfelől érkező sokféle ember mindennapi élete és konfliktusai is megmozgatták íróink fantáziáját.

 „1942. augusztusában mit sem sejtettünk arról, hogy mi készül Gánton. Filmforgatás. Óriási szenzációként hatott a hír. Délutános műszakra mentem, s amikor a Rendezőre értünk, ott állt a gépem a Vilmos mozdony, melyen fűtőként dolgoztam. Akit leváltottam, meséli, hogy a gépet reggel tisztára kellett lepucolni, hogy minden ragyogjon és, hogy a géppel egész délelőtt filmeztek, délután is folytatják. Valóban megjöttek a szereplők a forgatás próbája máris megkezdődött. A bodajki irányból érkezést próbálták. Jelen volt Páger Antal a nagy jellemszínész, Árpád Margit, és egy új fiatal, első de egyben főszerepben Pelsőci Irén. Filmrendező Cserépi László, operatőr Hegyi Barnabás. Színész mozdonyvezetőm volt, aki már délelőtt elsajátította a mozdonyvezetés titkát. Nagy füstöt kellett csinálni és a berobogó Vilmos gépnek pár kocsi és személykocsival, a forgalmi iroda előtt kellett gyorsfékezéssel megállni. Ott kezdődött a jelenet a színészek között. A filmrendező számos személyt állított oda tömegnek. Feleségem és több bodajki, akik vételezni voltak Gánton, így kerültek aztán a filmre. A filmezés folytatódott a terepen, és a bányában. A filmforgatás sok nehézségbe, akadályba ütközött. Több napon át forgatták a filmet a gánti hegyek közt. Ezalatt az idő alatt a színészek a lakótelepen lettek elszállásolva, legnagyobb részt a bányavezetők lakásaiban.”

Kerecsendi Kis Márton (Kerecsend, 1917 – Cleveland, 1990) (eredeti nevén Kis Márton István) tanár, író, forgatókönyvíró, a gánti Bányatelep iskolájának tanára volt. A Gánt–Bányatelepről szóló színdarabja és forgatókönyve, amelyből A harmincadik címmel film is készült, megtörtént eseményeken alapszik. A bányatelepi gyerekek Gánt községbe jártak esőben, hóban, hidegben gyalog iskolába. Egy törvény úgy rendelkezett, hogy 30 iskolába járó gyermek esetén a vállalat köteles iskolát fenntartani, de Gánt–Bányatelepen csupán csak 27 gyermek volt. Pötörke borbély három iskolás korú gyermekével Csákvárról Gánt–Bányatelepre költözött, s így megvolt a 30 tanuló, lett iskola. Egyöntetűen örül ennek Nemes Vilmos igazgató és Haday (a valóságban Téczeli Béla) bányamester. A történet negatív szereplője Laskó (a valóságban Altai) főmérnök, aki ellenzi az iskolát. A film szerint a főmérnök, amikor 29 gyermek maradt (mert egy bányásznak meghalt az egyik gyereke), bement az iskolába, leakasztotta a falról a keresztet, és a szemétre dobta (Benedek mérnökné állítja, hogy így is volt a valóságban is). Laskó főmérnök cselekedete ugyan megbotránkozást keltett a telepen, de ellene tenni nem mertek, tudva, hogy a főmérnöknek a központban magas pártfogói vannak. Nemes Vilmos és Haday bányamester a felsőbb vezetőkkel is szembeszállva eredménytelenül harcoltak az iskola létjogosultságáért. Eközben egy árva kisfiú tévedt a telepre, akinek nem volt otthona, akivel senki nem törődött. A Haday lány felkarolja, és az iskola érdekében magához veszi. „Te kis harmincadik” mondta neki, és ezzel győz az igazság. Ismét megnyílhat az iskola, Nagy Gábor (a valóságban Kerecsendi Kiss Márton) tanító és a Haday lány is egymásra talál. Erről szól a film, amelyben a tanítót Páger Antal személyesítette meg. A legkiemelkedőbb szerepet, a haladással, a fejlődéssel egyetértő és azt mindenben támogató bányamestert Somlai Artúr alakította kiválóan. A film érdekessége – amellett, hogy Gánton játszódik –, hogy a korábban ott tanítóskodó Kerecsendi Kiss Márton talán valóban megtörtént eseményekből merítette a forgatókönyv ötletét. A filmben szereplő gánti vezetőkre egyből rá lehetett ismerni, és mivel az egész film témája kényes dolog volt, a gánti vezetőség be is perelte a Hunnia Filmgyárat becsületsértés miatt, ezt a vádat azonban a bíróság nem látott megalapozottnak.

Szerző: Viszló Levente