Wekerle Sándor (Mór, 1848. november 15. – Budapest, Krisztinaváros, 1921. augusztus 26.) politikus, miniszterelnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

Életrajz: http://hu.wikipedia.org/wiki/Wekerle_Sándor

1848. november 14-én Móron született. Székesfehérvárott, a Ciszterci Szent István Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd Pesten szerzett jogi diplomát. 1870-től a Pénzügyminisztériumban dolgozott, majd TISZA KÁLMÁN kormányában 1886-tól pénzügyi államtitkár, 1889. április 9-től 1892. január 15-ig pénzügyminiszter, 1892. május 10-től július 16-ig pedig kereskedelemügyi miniszter volt.
1892 és 1918 között három alkalommal, a legválságosabb politikai helyzetekben volt miniszterelnök. Ezekben az években ő állította helyre az államháztartás egyensúlyát, és az aranyalapra áttérve stabilizálta a monarchia egységes fizetőeszközét, a koronát. Ferenc József és a bécsi udvar ellenállásával szemben, a konzervatív és egyházi hatalmasságokkal vívott többéves kemény harcban elvégezte a liberális jogalkotást: törvényessé tette a polgári házasságot, az állami anyakönyvezést, kimondta a vallás szabad gyakorlását, az izraelita vallás teljes egyenjogúságát. A második miniszterelnöksége (1906–1910) alatti ciklusban fia, IFJ. WEKERLE SÁNDOR is országgyűlési képviselő volt az Országos Alkotmánypárt színeiben. Harmadik kormánya 1917. augusztus 20-án alakult, így már az Osztrák–Magyar Monarchia szétesésének időszakában működött. Az utolsó magyar király, Iv Károly választójogi könnyítéssel, a nemzetiségeknek adott engedményekkel próbálta egyben tartani a monarchiát. Ezek a kísérletek azonban 1918. október 30-án, az „őszirózsás forradalom” alatt végleg kudarcba fulladtak. WEKERLE nevéhez fűződik Kispest egyik városrészének, a Kispesti Állami Munkástelepnek a létrehozása, amelyet a hálás lakosság már a politikus életében Wekerletelepnek nevezett, amely elnevezés hamar meg is gyökeresedett, s a városrész ma is alapítójának nevét viseli. WEKERLE SÁNDOR 1887–1896, 1906–1910, 1917–1918 és 1920–1921 között országgyűlési, illetve nagygyűlési képviselő is volt, 1914-től a Magyar Tudományos Akadémia igazgatója, 1918-tól pedig tiszteleti tagja. Az első magyar kormányfő volt, aki háromszor is kormányt alakíthatott Magyarországon.