(Budapest, 1921. július 2. – Oroszlány, 2016. június 24.)

Családja felmenői szlovák nyelvű telepesként érkeztek Oroszlányba. Születésekor Oroszlányból elszármazott szülei már Budapesten éltek, így elemi és polgári iskoláit is ott végezte. Továbbtanulásról – bármennyire is szerette volna – az akkori viszonyok között nem lehetett szó. Gyermekkorában minden iskolai szünidőt, ünnepet nagymamájánál töltött Oroszlányban. Megismerte a nagy családot, a falu szinte minden lakóját. Már gyermekként magába szívta az itt élő emberek szájhagyományként megmaradt történeteit, életformájukat, múltjukat, a környék, a Vértes világát. Egész életében ez a táj volt az otthona. A háború után férjével és két gyermekével Oroszlányba költöztek, ahol az akkori községházán kapott munkát, mellette kertet, bérelt földet művelt. Közben állandóan jegyezte az idősek meséit, történeteit. Nyugdíjasként már tudatosan foglalkozott az anyag rendszerezésével, levéltárba járt, szakirodalmat olvasott, s mindezek alapján összeállította szülőfaluja történetét. Ez töltötte ki az életét, miközben négy lányát és nyolc unokáját nevelte. Halála előtt még tervei voltak, megírni való anyagokkal, amelyet sajnos már nem tudott megjelentetni.

Szerző: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente