(Zámoly, 1920. január 10. – Budapest, 1991. február 23.)

József Attila- és Kossuth-díjas költő, Zámoly díszpolgára, aki példátlan pontossággal örökítette meg szülőföldje múltból a jelenbe vezető útjának történéseit

Csanádi Imre és Bagotai Mária gyermekeként született Zámolyon, és ott is kezdte meg iskolai tanulmányait. Különösen tehetséges fiúcska volt, hiszen iskolás korára már írt és olvasott, tízévesen írta első versét Székesfehérvár, a történelmi város és a szülőföld kapcsolatáról. 1931-ben a székesfehérvári Állami Ybl Miklós Főreáliskolában folytatta tanulmányait, ahol jól tanult, ügyesen forgatta a ceruzát és az ecsetet is. 1940-ben fehérvári rajztanára biztatására és ajánlására jelentkezett és fel is vették a Képzőművészeti Főiskolára, de fél év után ráébredt arra, hogy számára csak az irodalom az élet. A háború azonban az ő életét is megváltoztatta, mert miután 1941-ben katonának vitték, hadifogságba esett, ahonnan csak 1948-ban térhetett haza szülőföldjére. Budapesten kezdett új életet, ahol 1951-től a Szépirodalmi, majd a Magvető Könyvkiadónál dolgozott. A költői formák avatott mestere, a magyaros, ütemhangsúlyos és az időmértékes verselés nagy művésze. A régi magyar költészet szerepét elevenítette fel műveiben, elsősorban a reformáció ideje alatt talált modellértékű példákat. Formakultúrája igényesen gazdag, a magyar népdalok ritmuskészlete éppúgy a sajátja, mint a klasszicizáló hajlandóság. Legfőbb költői eszköze a kifejezés és a nevén nevezés, a természetes erejében bizakodó költészet esztétikai ideálját vallja. Az alkotó tevékenységen kívül jelentős tudományos kutatómunkát is végzett (https://hu.wikipedia.org/wiki/Csan%C3%A1di_Imre, www.zamoly.hu).

Szerzők: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente