(Csákvár, 1924. április 23. – Budapest, 2005. március 8.)

Liszt Ferenc-díjas karnagy, jogász

Édesapja jogásznak szánta, így követve az ő intelmeit a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett, azonban a jogi pálya helyett inkább a zenét választotta, és 1948-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendéke volt. Oly nagy emberektől tanulhatott, mint Vásárhelyi Zoltán, Kodály Zoltán, Ádám Jenő, Szabolcsi Bence és Gát József. A főiskolán karnagyi oklevelet is szerzett, és ez meghozta számára a kellő ismertséget. 1950-től a Magyar Rádió munkatársa volt, itt ismerte meg feleségét, Botka Valériát, akivel együtt alapították 1954-ben a Magyar Rádió Gyermekkórusát. A karnagyházaspár elévülhetetlen érdemeket szerzett a zene szeretetének elmélyítésében, az együtt éneklés örömének megismertetésében, és gyermekek ezreinek adtak életre szóló impulzust a kollektív éneklés, a zene iránti igényesség felkeltéséhez és műveléséhez. A vasfüggöny mögül érkező, a „zene kis nagykövetei”-ként üdvözölt gyermekkórus a karnagyházaspár odaadó pedagógiai és művészi munkája segítségével ismertette meg a világot a magyar kórusirodalom gyöngyszemeivel, elsősorban Bartók és Kodály művein keresztül. Olyan színpadokon léphettek fel, mint a New York-i Carnegie Hall, énekeltek Japánban és Európa szinte valamennyi országában – 18 nyelven. Csányi László számos rádiófelvételt készített, új kórusműveket mutatott be, koncertezett szinte az egész világon (https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%A1nyi_L%C3%A1szl%C3%B3_(karnagy) http://fidelio.hu/klasszikus/2005/03/09/elhunyt_csanyi_laszlo/).

Szerzők: Schüller-Szöllősi Eszter & Viszló Levente