Néprajz, kultúra

Néprajz, kultúra.

 

Alkategóriák

Eltűnő életformák, ősi mesterségek

 

A Vértes környékének földrajzi és történelmi adottságokból következő településszerkezete meghatározta az ott élők megélhetési, foglalkozási lehetőségeit is. A gyűjtögető, halászó életmódnak, valamint az ősi állattartásnak, az erdei legeltetésnek, a makkoltatásnak, valamint a sziklás, kopár juhlegelők hasznosításának emlékét legnagyobbrészt a ma már csak a számos helyen fellehető földrajzi nevek őrzik. A török kor után a vissza-, illetve betelepülő népesség szempontjából egészen a második világháborúig szinte a mezőgazdaság volt a meghatározó jelentőségű, megélhetést biztosító tevékenység. Mindemellett a Vértes területén erdei munkával, alapanyagok és ipari alapanyagokként alkalmazott termékek gyűjtögetésével, házi faiparral, bányászattal, mész- és szénégetéssel, valamint hamuzsírfőzéssel foglalkoztak. A hegylábi kiterjedt mocsár- és lápvilág ősi hasznosításának – halászat, csíkászat, pákászat – emlékei is fennmaradtak. Lássuk hát sorjában e mára eltűnő tevékenységek egykori emlékeit.

A gazdálkodás néprajzi vonatkozásai

 

A mezőgazdaság csak egyes ritka vagy mára eltűnő ágait mutatjuk be, illetve azokat a gazdaságtörténeti résztől elkülöníthető tevékenységeket, szokásokat, emlékeket, különlegesen gazdag társadalmi tevékenységeket, szokásokat tárgyaljuk, amelyek egyes növények termesztéséhez vagy bizonyos állatok tenyésztéséhez kötődtek.

A tisztes ipar emlékei

 

Az iparosembereknek a munka tisztességes elvégzése nemcsak becsületbeli ügy volt, de erre törvényi előírások is kötelezték őket. Nem véletlenül hangzott így a jelmondatuk: „Isten áldd a tisztes ipart!”