Kezdjük valami könnyeddel. Mór egy híres borvidék, a legenda szerint az első szőlőtőkét a tokaji szerzetesektől kaptuk ajándékba (kaptuk, mert a mi szőlőskertünk is a vidék déli részén terül el), de az itt termett borok íze a talaj összetétele miatt egészen egyedi. Én ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy a borunk nem rossz, csak félreértett, anyukám szerint viszont annyira savanyú, hogy a kovászos uborka is sikítva ugrik ki belőle. A hozzáértők szerint “férfias jellegű”, és való igaz, nem arról a csajos-cukros-szürcsölgetős borról van szó – viszont ugyan ez az oka, hogy elvileg nem okoz másnaposságot (Nem. Voltál te már a szüreti mulatságon? Gyere el, október eleje.) A vidék leghíresebb bora a Móri Ezerjó, ami az ezernyolcszázas évek filoxéra-járványa után terjedt el igazán (a filoxéra egy undok rovar, ami beleköltözik a szőlőtőkébe, és tönkreteszi – igazi horror). A közhiedelem szerint a nászéjszakán való fogyasztása fiú gyermekáldást hoz a fiatal párra. A móri borok továbbá tradicionális fröccsborok, Mária Terézia udvarában is a Móri Ezerjó volt az udvari fröccsbor, továbbá hogy egy kicsit közelebbi példát említsek, Tibi Atya deák téri Fröccskocsmájában is tartottak móri bort, méghozzá királyleánykát (már amíg az atyáé volt a hely). Ez utóbbi amúgy Marilyn Mórról néven fut, hogy megemlékezzünk a szójátékok kedvelőiről.