A Csáki- vagy Oroszlánkővár Kőhányáspuszta és Vértesszentkereszt között, egy várfalszerű, természetes sziklafal tetején 207 m-es magasságban épült, ahonnan jól beláthatóak a környező völgyek. Nevét a várat birtokló Csákoktól kapta. Oroszlánkővárként is emlegetik. Ezt az elnevezést a Csákok címerállatáról, a kapubejárat fölött is kifaragott, ágaskodó oroszlántól kapta. Később a Rozgonyi- majd a Török-család tulajdonába került, és a gesztesi vár tartozéka lett.

A várat körbástya övezte. A bejutás a déli oldalon, gerendás hídon történt. Hosszúsága 40,5 m, szélessége 14,5 m, falainak vastagsága 2 m, magassága 5-7 m volt. Nem erős, nagy várként, csak a vértesi védelmi hálózat egy láncszemeként tartják nyilván. Valószínűleg a környék lakosai számára építették, hogy menedéket nyújtson veszély esetén. Még a török hódoltság alatt is védelmi szerepet töltött be, mára azonban alapjáig elpusztult.

 

 

 

Szapáry Péter mondája

Ehhez a várhoz fűződik Szapáry Péter mondája, amely valóságos és idegen mondaelemek egymásratalálásából alakult ki, a hősöket teremtő népi képzelet szép példájaként. A török hódoltság korszaka gazdag forrása volt a mesébe illő, romantikus hősöknek, kalandos történeteknek, Szapáry Péter mondája azonban ezek között is a legismertebbek egyike. Irodalmi feldolgozása báró Mednyánszky Alajosnak, a német nyelvű magyar irodalom egyik kiválóságának nevéhez fűződik, aki 1816-ban jelentette meg a magyar úr keresztényi türelmét és nemes nagylelkűségét hirdető novellát Bécsben. A történeti adatok is bizonyítják, hogy Szapáry Péter létező személy volt, részt vett a török elleni harcokban, többször megsebesült, majd 4 évig raboskodott az érdi Hamza bég, majd a budai basa fogságában, ahol megalázó körülmények között élve, válogatott kínzásokat kellett elszenvednie. A Budai vár visszavétele után, Lotharingiai Károly, a keresztény seregek fővezére Szapáry hősiességét magasztalva, kezére adta egykori fogvatartóját és halálos ellenségét, Hamza béget. A győztes ostrom utáni diadalmas hangulatban azonban bosszúállásnak nem volt helye. Szapáry megbocsátott egykori kínzójának és szabadon engedte, de nagylelkűsége későn derült ki, akkor, amikor a bég már mérget vett be, hogy így meneküljön meg Szapáry bosszújától. Utolsó órájában azonban - megrendülve a keresztényi nagylelkűség és türelem megnyilvánulásán, maga is keresztény hitre tért és bűnbocsánatért fohászkodott a keresztények Istenéhez, Szapáry ellen elkövetett vétkei miatt. A Csáki várral azonos Oroszlánykő vára a török háborúk után védelmi szerepét elveszítve, lassan pusztulásnak indult. A Szapáry família is elhagyta, és 1740-ben már innen vittek kőanyagot a majki kolostor építkezéseihez. A vár nevét azonban ma is őrzi a közeli Oroszlány település.