Gesztes vára építészeti kialakítása révén a Vértes hegység legjelentékenyebb középkori építménye. A Vértes váraihoz hasonlóan a tatárjárás, tehát 1242 után épült. Valószínűleg a Csák nemzetség építtette. A Csákoktól birtokcsere útján tulajdonjoga, a koronára szállt. Terjedelmes birtokát 51 helység és több vám alkotta. Az első írásos emlék 1332-ben említi, egy 1335-ből származó oklevél pedig a várnagyot, Csóri Nagy Tamást is megnevezi. Szerepe különösen a török terjeszkedés idején volt fontos, mivel mind nagyságban, mind védelmi berendezés tekintetében a Vértes vidékének legerősebb várai közé tartozott, így birtoklása a hadviselő felek számára meghatározó volt. A királyi előjog csak 1632-ben szűnt meg, amikor az Esterházy-család végleges tulajdonába ment át.

Múltja igen mozgalmas. 1387-ben Zsigmond király „ad castrum nostrum” tesz említést a várról, 1388-ban pedig Mária királynő Gesztesen keltezte királyi kéziratát, melyben bizonyos lázadók megfékezésére hadjáratot tervezett. 1435-ben Albert, 1495-ben II. Ulászló tartózkodott és vadászgatott itt kíséretével. 1438-ban a Rozgonyiak kapják Albert királytól zálogba, majd szintén zálogként az Újlakiak kezére kerül, akik még 1492-ben is birtokolják.

A török Tata elfoglalása után, 1543-ban vette be Gesztest. Ezután felváltva uralták a törökök és a magyarok. Emlékezetes az 1588-as visszavétele, amikor a győri és pápai várnagy, valamint a jó helyismerettel rendelkező Radics vajda az éjszaka leple alatt jutott be a várba, és a 60 főnyi török őrséget megadásra kényszerítette. A vár és annak teljes felszerelése Radics vajda kezében maradt. A törökök azonban a visszafoglalást az 1568. évi békekötés megszegésének tekintették, így a bécsi udvar elrendelte visszaadását a törököknek. 1598-ban viszont Pálffy Miklós sikeres hadjáratot vezetett visszafoglalására. 1599-től ismét a török, 1605-ben már a magyarok kezén van. Utolsó várnagya Kutassy Mihály volt 1635-ben. A törökök gesztesi portyázásairól utoljára 1669-bőlvan információ.

Az állandó harci cselekmények következtében egyre rosszabb állapotba került vár sorsát csaknem megpecsételte, hogy Esterházy József a kamalduli szerzetesek majki rendházának alapításakor engedélyt adott arra, hogy a köveket szabadon elhordhassák. Ugyancsak sok követ hurcoltak el Várgesztes község telepesei is. 1932-ben turistaházat létesítettek romjai között. Jelenleg az 1960-63 közötti helyreállítás szerinti állapotában látható. A helyreállítás során gazdag kerámianyag, csontból, vasból készült eszközök kerültek elő.

A gesztesi vár a hegytető szabálytalan vonalát követő külső, védőfolyosós várfalaival a környező hegyoldalakról megkapó látványt nyújthatott. A külső várfalnak azonban ma már csak az alapfalai láthatók. Ez a bástyafal 7-8 m magas, gyilokvédős volt.

A két hegyszoros közé ékelt, 404 m magas kúpon épült vár építéstörténete négy jól elkülöníthető szakaszra osztható. Építése, ahogy azt oklevelek is bizonyítják, az 1330-as években kezdődhetett. Mintegy félhektárnyi síkfelületen alakították ki az előudvart, ahol az őrség tartózkodott, a várudvart, amely elég tágas volt katonai gyakorlatok vagy tornajátékok végzésre, és a várat, amely szabályos, négyszögletes alapon, 18 m magasra emelkedett. Hosszúsága 51,8 m, szélessége 18,4 m volt. Az udvar szintjéről pincesor nyílt, amit istállónak, szertárnak és éléskamrának használtak. Gyönyörű, boltozatos mennyezetéből egy szakaszt ma is tanulmányozhatók.

Az első építési korszak emlékét őrzi a földszinti és első emeleti alaprajzi elrendezés, valamint az északi homlokzathoz csatlakozó torony, amely valószínűleg a vár kápolnája volt. A feltárás során előkerült boltozati bordatöredékek, gótikus, kőkeretes ajtók-ablakok töredékei alapján ítélve termei gazdag kiképzésűek lehettek, azonban az ajtók és ablakok mind méretben, mind formában különbözőek voltak. Az északi oldalon álló, gótikus kőkeret övezte kapuja pilléres megoldású, felvonóhidas szerkezetű volt.

Zsigmond korára tehető második építési korszaka. Ekkor épülhetett fel a vár második emelete. Ezt a kort egy épségben megmaradt, csúcsíves ablak is idézi. Az Újlakiak idején reneszánsz stílusú javítások, kiegészítések történtek, amelyek nem képeznek önálló építési korszakot. Mind az írásos, mind a tárgyi dokumentumok arra mutatnak, hogy a XV. század végéig az építmény nem katonai erődítmény, hanem inkább várkastély, melyet vadászat vagy pihenés céljaira használtak tulajdonosai.

A harmadik építési korszak a várnak hadi célokra alkalmassá tételével kapcsolatos. Az első török ostrom után, 1543 és 1558 között alakították ki a biztonságot jobban szolgáló, kettős farkasverem rendszerű várkaput. (Meredekfalú, mélyükön felfelé meredő, hegyes karókkal kiképzett árok vagy gödörsor.) Felette a közlekedést felvonóhidakkal oldották meg. A belső farkasverem falaira épülve a bejárat elé egy egyszintes előépítményt emeltek, amely azonban teljes egészében megsemmisült.

A törökök - a negyedik építési szakaszban - a belső vár megerősítése céljából, a belső vár bejárata és a nyugati torony között erődrendszert alakítottak ki. Ekkor - török szokás szerint - kazamatasor és mögötte egy boltozatos helyiség is épült. A farkasverem egy részét betöltötték, a kapubejárat fölött pedig mindkét oldalon őrfülkét helyeztek el egy-egy keskeny kilövő nyílással. Az őrfülkék bejárata, ahogy az emeleti helyiségeké is, a kőkonzolokon nyugvó függőfolyosóról nyílt. A második emeleten gerendás karzat futhatott körbe. A külső homlokzatokhoz kemencéket építettek. Valószínűleg ekkor emelték a déli oldalhoz csatlakozó tornyot is, amelynek ma már szintén csak a maradványai láthatóak.

Gesztes várának tömbje egyhangú, komor képet mutat, építése azonban pontos mértani számítások alapján folyt, kivitelezése pedig igényes és gazdag volt.

Az 1960-63. évi helyreállítás alapelve az volt, hogy az építmény külső formáját a lehetőségekhez képest a korabeli állapotba kell visszaállítani. A nyílások keretköveit eredeti helyükre illesztették, a töredékeket bazaltzúzalékos műkőkerettel egészítették ki, hogy az új felület megkülönböztethető legyen a régitől. Másutt, ahol az eredeti méretek és formák már nem voltak megállapíthatók, téglával történtek a kiegészítések. 

A lepusztult falkoronákra az állagmegóvás érdekében kismértékű ráfalazás történt. A bejáró utat a várba a legutolsó építési korszak nyomvonalán vezették fahíd közbeiktatásával, melyről jól áttekinthető a farkasverem rendszer és a kazamatasor. A belső várat körülvevő külső fal és védelmi rendszer minimális állagvédelmére szorítkoztak. A várban elhelyezett turistaszállás kialakítását teljes mértékben az adottságoknak rendelték alá.