Vitány várának története is szorosan összefügg a Vértes többi erődítményének és Tatának a történetével és sorsával. Első okleveles említése 1324-ből származik. E század a vár felépítésének az ideje. Vitány a Vértes északi lejtőjén épült, 377 m tengerszint feletti magasságban, egy keskeny hegygerincen. Körös-körül várárok, ezen kívül a hegy lejtőjén még kétszeres árokgyűrű védelmezte. Alakja szabálytalan ötszög, amelynek belső udvarát két négyszögletes torony fogta közre. A nyugati torony - mint kettőstorony - szélesebb, a keletinél látszatra alacsonyabb volt. Ezt a különbséget a térszín egyenetlensége okozza. Mindegyik torony bolthajtásos földszinttel és két mennyezetes emelettel bírt, ahol 9 helyiséget alakítottak ki. Lapos ívezetű, dísz nélküli ablakait nem egymás fölé, hanem egymás fölött eltolva helyezték el. Ez a megoldás is védelmi célokat szolgált. Az emeleteket 18 m magasságban oromzatos párkány koronázta. A várudvar kapuját a nyugati oldalon, a hegy legmeredekebb oldalán helyezték el. A várnak sem előudvara, sem kútja nem volt.

A pincehelyiségek között - az istálló és szertár mellett - kis börtön is lehetett, amelynek érdekessége, hogy a falakon nyílásnak nem látszik nyoma, így oda bejutni csak a mennyezeten képzett nyíláson át volt lehetséges. A pince közfalán ma látható lyuk, később keletkezhetett, valószínűleg kincskeresők törték.

Az első emeleten gerendás karzat futott végig, amely összekötötte az udvar négy oldalát. Erre a gerendás karzatra az udvar sarkából zárt kőlépcsőzet vezetett. A második emeletre és a tetőre belül elhelyezett létrákon lehetett feljutni. A tornyok közötti összekötőfalak gyilokvédőként szolgáltak. A tornyok közül a kettőstornyot a várnagy és a cselédség foglalta el, a másikban a katonák lakhattak.

A kicsi, de jelentős vár fontosságát bizonyítja, hogy ezidőtájt 35 helység tartozott hozzá. A mai Pest, Fejér és Komárom megyei falvak, közöttük Bánhida, Bana és Tarján község. Vitány vára a Tata-bicskei utat ellenőrizte, a benne lévő katonaság többször lecsapott a környékre. Így történt ez 1417-ben is, amikor Vitány és Gesztes várnagya hajtóvadászatot indított a Pozsonyból a Vértesbe lehúzódó és itt garázdálkodó rablók ellen.

Vitányt II. Ulászló 1493-ban Egervári László horvát-szlovák bánnak adta. 1532 után Héderváry birtok lett. A későbbiekben sokszor cserélt gazdát törökök és magyarok között. A tizenötéves háború során sikerült végleg visszaszerezni a törököktől. Ez a siker azonban mégis a végét jelentette, mert 1598-ban a császáriak felrobbantották.

Máig fennmaradt, töredékes részletei alapján a szemnek tetszetősebb, mint Gesztes vára, építészeti megoldásában, kiképzéseinek gazdagságában, védelmi képességében azonban a vetélytárs felülmúlja.