Kisfaludi Madarász József (Nemeskisfalud, 1814. augusztus 27. –Kispest, 1915. január 31.) magyar politikus, az 1832–1836-os rendi országgyűlésen országgyűlési követ, majd 1848-tól kezdve egészen 1915-ös haláláig (amikor működött) folyamatosan országgyűlési képviselő

A reformkorban tűntek fel Fejér megye politikai palettáján a bodméri gyökerekkel rendelkező Madarász testvérek. Először a két testvér Madarász László és József voltak egyidejűleg parlamenti képviselők, majd a fiatalabb Madarász József és két fia is, így kijelenthetjük, hogy minden idők egyidejűleg legtöbb képviselőt adó és leghosszabb ideig képviselősködő és egyéb rekordokkal is bíró családja az anyai ágon bodméri gyökerekkel bíró Madarász család. Madarász József 101 esztendős korában még korelnökként felszólalt a Parlamentben, miközben egyik fia töltötte be a korjegyző szerepét.

 

A Madarász fivérek édesapja, Madarász Gedeon Somogy vármegyei táblabíró, édesanyjuk Tóth Zsófia háztartásbeli volt. Édesanyjuk Bodméron született, s fia Madarász József, s unokája Madarász Jenő még 1886-ban is rendelkezett Bodméron birtokkal. Édesapjuk nevével a Bodméri templom adományozó jegyzékén is találkozhatunk. 

"Madarász László (Gulács, 1811 – Goodhopen, USA, 1909.): Ügyvédi oklevelet szerzett. A reformkorban Fejér vármegye ellenzéki mozgalmainak egyik vezető alakja. Az 1847 – 48. évi utolsó rendi országgyűlésben Somogy vármegye követe, az ellenzék baloldalának tagja. 1848-ban az első népképviseleti országgyűlésen a csákvári kerület képviselője, a radikális kisebbség vezéralakja, a Nép-Elem társszerkesztője, az Egyenlőségi Társaság szervezője és első elnöke. Az Országos Honvédelmi Bizottmány rendőri és postaügyi osztályának vezetője 1849. ápr. 14-ig. Debrecenben a Békepárt támadásainak fő céltáblája, az ún. „flamingók” vezére, a forradalmi „terrorismust” követelő ún. rendőrminiszter. Jókai és Kovács Lajos Debrecenben, az Esti Lapok hasábjain a kivégzett Zichy Ödön gyémántjainak elsikkasztásával vádolta. A „gyémántos miniszter” jelzővel a Békepárt elérte, hogy visszavonuljon; majd 1849 májusában mandátumáról is lemondott, de a csákvári kerület újra megválasztotta. Komárom eleste után először Svájcba, majd Franciaországon és Anglián keresztül 1850 őszén Amerikába költözött. Az emigrációtól is visszavonulva farmerként töltött hat évtizedet.”

„Madarász József (Nemeskisfalud, 1814. augusztus 27.Kispest, 1915. január 31.) politikus. Már 1832-ben, alig 18 évesen bekapcsolódott a közügyekbe bátyja, Madarász László oldalán; ekkor lett a sárkeresztúri kerület követe az 1832–1836-os rendi országgyűlésben. Innentől kezdve 1915-ös haláláig ezt a kerületet képviselte a törvényhozásban. 1834-ben tett ügyvédi vizsgát, miközben már bekapcsolódott az országgyűlési ifjak tevékenységébe. 

A csoportot titkolt demokrata és köztársaságpárti nézeteik miatt 1836-ban betiltották, tagjai közül Kossuth Lajost, Wesselényi Miklóst, Lovassy Lászlót, Lovassy Ferencet, Tormásy Jánost letartóztatták, a többiek ellen pedig elfogatóparancsot adtak ki. Erről Madarász József így ír: S miért idéztettünk mi hazaárulási pörbe 1 Mert az alkotmányos szabadság őrei valánk, mert a törvényt tiszteltetni kívántuk mások által is. Köszönjük kormány, hogy fivéremet 25, engem 23 éveimmel fiatalon, hazánk leghívebbjei közé avattál. Boldogtalan kor, a melyben főbenjáró vétségbe idéztetni meg a hatalom által azonos a nemzet előtt, a megtiszteltetéssel. Ez indokból kellett hazaárulási pörbe idéztetni: Wesselényi Miklós bárót, s elitélve bezáratni; Kossuth Lajost és be is záratni egyúttal;… Madarász Lászlót Fehérből; Madarász Józsefet Fehérből. Ismételve köszönöm, hatalom, hogy hazám leghívebbjei közé avattál!” 

Az 1848-as választásokon a sárkeresztúri kerületben szerzett mandátumot. Az országgyűlés tevékenységében az utolsó napig aktív szerepet vállalt, amiért a szabadságharc leverése után hat év börtönre ítélték, pedig felesége kegyelmi kérvényét Haynau is támogatta: „A letartóztatott Madarász ellen ne beszéljenek, mert az a Józsi, a jó Madarász; a rossz Madarász, az a Laczi Madarász. Büntetését a kufsteini és az olmützi börtönökben töltötte le. 1856-ban szabadult; kényszerlakhelyéül Paksot jelölték ki számára. 1859-ben meglátogatta bátyját Amerikában, valamint Kossuthot Londonban. Hazatérése után újra bekapcsolódott a politikai életbe. Az 1861-es választásokon újra megválasztották képviselőnek, ahogy haláláig mindahányszor. Harcos függetlenségiként („49-esként”) az 1848 utáni egész politikai pályája során az Ausztriával történő mindennemű közösködés felszámolásáért küzdött; 1867-ben egyike volt azon hét képviselőnek, akik Ferenc József magyar királlyá koronázása ellen voksoltak, s a beiktatási ceremónián sem jelentek meg, helyette Cinkotán tiltakoztak a szerintük törvénytelen aktus ellen.

Első felesége Korniss Mária volt, e házasságából született Jenő fia, aki szintén az apja nyomdokain járva 1869-től több cikluson keresztül országgyűlési képviselő volt, valamint az 1948-as Függetlenségi Párt egyik vezetője. 1857-ben megözvegyült, de az 1870-es években újranősült. Második házasságából született József fia 1879-ben, aki 1905 és 1910 között úgyszintén országgyűlési képviselő volt függetlenségi színekben. Az ifjabb József, mint az egyik legfiatalabb képviselő, 1905-ben korjegyző volt, miközben apja korelnök.

Madarász József Magyarország valaha volt legidősebb megválasztott (95 évesen) és a legidősebb aktív (100 évesen) országgyűlési képviselője volt. Ha a modern értelemben vett magyar parlamentarizmus töretlen lett volna 1848-as születésétől kezdve, összességében 67 évet is eltölthetett volna a parlament padsoraiban. Így az 1832-1836-os ciklust is beleszámítva összesen 56 éven át volt képviselő. Élete végéig kitűnő szellemi frissességnek örvendett és még 100 évesen is felszólalt a parlamentben. 1915. január 31-én érte a halál az akkor még önálló város Kispesten. A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.”